Melyik vagy? Szenvedélyes kockáztató vagy érzékeny álmodozó? A megfogható anyagban vagy az eszmék kusza szövedékében látod a neked megfelelő terepet? Kezed – többek között – erről is mesél.
Tudtad, hogy kezünk nemcsak a tenyér vonalaival beszél rólunk és arról, hogyan viszonyulunk a bennünket körülvevő világról? Kézformánk és ujjaink is sok érdekességgel szolgálhatnak a figyelmes olvasó számára. Forma és ujjhossz alapján négy kéztípust különböztetünk meg a négy őselem mintájára. A férfias elemek közé a föld- és levegő-kezet, a nőies elemekhez pedig a víz és levegő típust soroljuk.
Először lássuk a nőies elemekhez tartozó kézformákat!
A föld-kéz
Ha négyszögletes tenyérformádhoz rövid ujjak társulnak, akkor kezed föld típusú. A föld kéz durva, ám erős, az ujjak gyakran görcsösek, ami a fukarság benyomását is keltheti. Ám ez sokkal inkább a matériához fűződő közvetlen kapcsolatot, a kétkezi munka tiszteletét, szeretetét jelzi. A föld-kezű ember megragadja az anyagot és teremt belőle valami egyedit.
Gondolkodásukat tekintve a hagyományok hű követői, fontos számukra a biztos, a szilárd. Megbízhatóak, érzelmileg stabilak, segítőkészek és közvetlenek. Esetleges földhözragadtságukat józan paraszti ésszel és kellő gyakorlati érzékkel ellensúlyozzák.
Ebből és a biztonsághoz való ragaszkodásból következik, hogy a föld-kezű emberek ügyesen bánnak a pénzzel és nagy hangsúlyt fektetnek a biztos, állandó munka és a különféle biztosítások meglétére. Munkájuk során a rutin megszerzése megelőzi a változatosság iránti igényt, ez egyéb területeken, nyaraláskor az úti cél kiválasztásakor is megnyilvánul: új helyek helyett inkább a megszokottat, kiismertet keresik.
Mit kell megtanulnia a föld-kezű embereknek?
Elsősorban azt, hogyan kezelje a stresszt, főleg akkor, ha tehetetlennek érzi magát és nem tudja a saját materiális eszközeivel megoldani egyből az adott problémát. Jó közérzetéhez elengedhetetlen a nyugodt, napi rutinban is megjelenő állandóságot biztosító környezet. Hajlamos az aggodalmaskodásra, amely emésztési problémákat idézhet elő. Ezért is fontos a megfelelő mennyiségű rendszeres testmozgás számára a friss levegőn!
Időskorban a megszokott, tökélyre fejlesztett munkakörtől való búcsúzás nagy nehézséget okoz a föld-kezű embernek, erre gyógyírt jelenthet egy sok mozgást igénylő, természetbe szólító hobbi. Ám a föld-kezű személyiségtípus egyik legfontosabb feladata elsajátítani a föld mélységes nyugalmára való képességet.
A víz-kéz
A jellemzően nőies víz elemhez rendelt kéz hosszúkás tenyerével és hosszú ujjaival tűnik ki. Gazdája gyakran konokon követi saját érzelmeit. Ideális esetben gyengéd és megértő személyiséget feltételez ez a kéztípus, aki simogatni, cirógatni vágyik és létének fő vonalát jelenti az érzelmek, hangulatok kifejezése. Fejlett empátiás készség jellemzi, talán éppen ezért sem szokatlan, hogy a víz-kezűek között gyakran előfordul képzőművész, költő, muzsikus vagy egyéb, érzelmekkel és hangulatokkal dolgozó ember. A víz-kéz a látnokok és álmodozók keze.
Akárcsak a víz könnyen mozgásba hozható eleme, ez a személyiségtípus is nyitott az utazásra és szereti felvenni az élet változó, alkalmazkodást igénylő ritmusát. Utazásaik során leginkább a kulturális szempontból kiemelkedő helyeket veszik célba, nem ritka a misztikus indíttatás sem.
Mit kell megtanulnia a víz-kezű embereknek?
Mivel érzékenyek, ezért ha tudják, alakítsanak ki egy stresszmentesebb, lassabb folyású életstílust. Vigyázniuk kell, hogy viszonylag gyenge, vagy nem evilági mércéhez szokott ítélőképességük miatt ne váljon belőlük áldozat. Idegrendszerük gyakran ugyanolyan finom, mint a kezük és ez hajlamossá teszi őket a lelki zavarokra, melyek magukban hordozzák a káros szenvedélyekkel szemben kialakult függőséget is. Energiáik – ha nem találnak megfelelő utat maguknak – agresszió formájában siklanak félre, gyakran gazdájuk ellen fordulva olyan betegség alakjában is, mint a reuma.
Más elemek képviselőihez képest a víz-kezű embernek van a legkevesebb gondja az öregséggel kapcsolatos változások elfogadásával. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a lényüket kitöltő misztikum és művészet iránti szeretetük ekkor, életük második felében teljesedik ki igazán.
forrás: Ruediger Dahlke-Rita Fasel: A lélek nyomai