Max és Liz Lowenstein
Tizennyolc éves voltam, amikor rátaláltam a jógára – jobban mondva a jóga talált rám. Középiskolásként versenyúszó voltam, de eldöntöttem, hogy az egyetem alatt nem fogok sportolni. Hogy formában maradjak, online jógakurzusokat végeztem a szobámban, egy olcsó matracon – túlságosan féltem beiratkozni egy tanfolyamra.
A jóga edzésnek indult. Igyekeztem „mesterfokon” végezni a mozdulatokat, és mindig volt kitűzött célom. Minden mozdulat, minden tanfolyam, minden savászana, minden év, az életben adódó minden változás megtanított lélegezni a nehéz pózokban és helyzetekben, elegánsan elengedni, lazán továbblépni – és mindenekelőtt teljes énemhez kapcsolódni a matracon, hogy másokhoz is tudjak kapcsolódni a matracon kívül.
Liz
Tizenéves koromban hetente háromszor korábban kellett hazamennem a kosáredzésről, hogy jógázzak – anyám ragaszkodott ehhez. Utáltam. Cikinek is, hülyeségnek is tartottam. Viszont néhány hónap múlva elkezdtem érezni a jóga hatását, és egyre jobban vártam a gyakorlásokat.
Egyetemistaként aztán úgy gondoltam, hogy a jóga inkább a lányoknak való; persze amíg jártam valakivel, én is jógáztam, de utána abbahagytam. Aztán épp mielőtt lediplomáztam volna – szellemi és fizikai értelemben is rugalmatlanságom csúcsán –, anyám küldött egy videót egy jóginiről, aki nehéz kartámaszos pózokat mutatott be. Ebben a pillanatban örökre megváltozott az életem: láttam valakit, aki egyszerre erős is és hajlékony is volt. A videó ötletet adott.
Az egyetem elvégzése után naponta többször jógáztam, a lehető legtöbbet akartam kihozni belőle; de nagyon sok sérülésem volt. Ez az időszak egybeesett életem legsötétebb időszakával. Elkezdtem mélyebben foglalkozni a jógával, és rájöttem, hogy sokkal inkább életmód, mint csupán edzésforma.
Jelentkeztem jógaoktató-képzésre, és beleszerettem az akrojógába. Most pedig járom a világot gyönyörű feleségemmel, akivel workshopokat, visszavonulásokat tartunk, fesztiválokat szervezünk. Fő témánk az anatómia és a kartámaszos egyensúlygyakorlatok. A jóga elvitt a stresszes, szorongató, reaktív és agresszív helyzetekből a nyugalom világába, oda, ahol megtalálom a megoldást az életben adódó feladatokra.
Max