Hűségprogram Ingyenes házhozszállítási lehetőség

Pártatlanul a párkapcsolatokról, avagy hogyan járjunk együtt a változás útján?

2017-02-12

Párkapcsolatok – életünk egyik legfontosabb kérdése, sokunknak talán a legfontosabb. Megtaláljuk-e a nagy Őt, ha igen, meg is tudjuk-e tartani? És ha az évek múlásával változunk, mi magunk akarunk-e maradni a kapcsolatban, míg a halál el nem választ?

Egyáltalán: kell-e egyvalakivel leélni egy egész életet, együtt maradni tűzön-vízen át? Reggelig tehetnénk fel hasonló horderejű kérdéseket, és alighanem így vannak ezzel sokan, amiből kitűnik, hogy a párkapcsolat, mint „intézmény” erős érzelmeket vált ki az emberek zömében. Régen minden egyszerűbb és stabilabb (de nem biztos, hogy boldogabb!) volt, mert más volt a világ, mert a társadalom teljesen más morális és ideológiai értékrenddel bírt.

A régi korok emberei más alapon és más tervekkel fogtak neki egy párkapcsolatnak: a cél rendszerint a családalapítás volt, amelynek első lépcsőfokát a házasság, majd a születendő gyermek jelentette, tehát egész életre szólóan választottak társat férfiak és nők, avagy sok esetben a szülők. A választásban sokat számított az anyagi helyzet, hogy a leendő feleség milyen hozományt visz a családba, illetve a másik oldalról, hogy milyen életet tud kínálni hitvesének és születendő gyermekeiknek a férj. Szerencsésebb esetben a gyermekek felnőve vitték tovább és bővítették-fejlesztették a családi vállalkozást – ritkán fordult elő, hogy érzelmi alapon köttetett házasság.

 

Amit Isten egybeköt…
Nyilván sok esetben két teljesen eltérő személyiség került egy fedél alá, de a vallás, a hagyomány és a társadalom úgy diktálta, hogy elfogadják ezt a helyzetet, és megpróbáljanak összecsiszolódni – volt rá egy egész élet. Ezekben a kapcsolatokban fontos szerepet játszott, hogy vállalták egymást, és templomban, Isten előtt fogadtak örök hűséget. A katolikus vallás úgy tartja, hogy amit Isten egybekötött, ember nem választhatja szét, tehát a válás szóba sem került, mint lehetséges megoldás egy zűrös kapcsolatra. A férjek és a feleségek legjobb tudásuk szerint próbálták fenntartani a házasságot, együtt megoldani a problémákat, ami egyeseknek könnyebben, másoknak kínkeservesen ment. Akik mégis „kiugrottak”, azok biztosan számíthattak arra, hogy szűkebb és tágabb környezetük egyaránt megbélyegzi őket. Így aztán férfiak és nők egyaránt tették a dolgukat, ami előbbiek számára elsősorban a család anyagi szükségleteiről való gondoskodást, a feleségek számára pedig a gyermeknevelést, a családi otthon rendben tartását jelentette.

Azóta nagyot fordult a világ, és a társadalmi változások elérték az egyéni sorsokat is. (Vagy fordítva?) Míg a házasság az egységről, az egy-ségről szólt, addig a modern világ az egyén, egy-én boldogságát helyezi mindenek fölé. Szinte nincs olyan család, ahol ne fordult volna elő válás (régen ezt csonka családnak hívják, ma már teljesen értelmét vesztette a kifejezés), a gyerekek pedig természetesnek veszik, hogy minden második hétvégét a másik szülőnél töltenek…

Az idő mindent megold – vagy épp ellenkezőleg
Gyakran olvassuk-halljuk, hogy amíg valaki mástól várja a boldogságot, addig nem találhat harmonikus párkapcsolatra, mert először egyedül kell képesnek lennünk a teljességre. A házasság ma már tömegek szerint „csak egy papír”, és azért kötnek házassági szerződést, mert eleve felkészülnek a válásra. Egy párkapcsolat addig tart, ameddig mindkét félnek jó, utána az egyikük egyszerűen (vagy némi ajtócsapkodással) kisétál belőle, és új (átmeneti) életet kezd egy másik partner oldalán. Nem vagy nem eléggé törekszünk arra, hogy helyrehozzuk, ami elromlott az évek során. Egyáltalán: lehetséges-e? Hiszen mindannyian változunk, de míg a saját változásainkat alig érzékeljük, egészen más szemmel nézünk a partnerünkre, aki meghízott, ráncosodni kezd, hülye szokásokat vett fel, horkol… miért is kéne elviselni ezt még hosszú évekig?

Napjainkban már az az általánosan elterjedt nézet, hogy aki nem boldog, az a partnerét-családját-házastársát is boldogtalanná teszi, tehát az első és legfontosabb, hogy saját magának kedvezzen. Ha sok pénzre vágyik, megkereshesse, ha művészi ambíciói vannak, kiélhesse, ha sportmániás, a pályán rúghassa a bőrt, amíg csak kedve tartja… Voltaképpen azt a társat keressük, aki ezt elfogadja, akihez úgymond a legcsekélyebb mértékben sem kell alkalmazkodni. Egyszerűen csak mellettünk van, és két független, önálló vágyakkal-tervekkel rendelkező ember úgy él, ahogy jól érzi magát, csak éppen ezt egy kapcsolat keretein belül teszik.

De mi lesz, ha lekopik az újdonság varázsa? Mi lesz, ha az égvilágon semmi közös nem köti össze őket (legfeljebb a gyerek), mert máshol és máson dolgoznak, más hobbijuk van, másra szeretik költeni a pénzüket? Meddig tarthat így egy kapcsolat?  Adja magát a kérdés: mit szeretünk a kapcsolatban voltaképp: magát az embert, a társunkat? Vagy azt, hogy elfogad bennünket olyannak, amilyenek vagyunk, és semmilyen erőfeszítést nem kell tennünk a szeretetéért? Képesek vagyunk-e hosszú távon értékelni egymást? A mai társadalom már nem hitrendszerre alapozva éli mindennapjait, gyakorlatilag mindenki azt kezd az életével, amit akar (amit tud). De vajon hová vezet, ha semmi sem szab gátat az egyénnek?

Mindig törekedjünk az egyensúlyra
Tagadhatatlan, hogy gyakran az átalakulások hoznak minket nehéz helyzetbe. Nem látjuk, hogy egy életterület változása egy másikat is megmozdít. Természetesen ezek az elmozdulások nemcsak a kapcsolatokat érintik, hanem a teljes életutat. Nehezen alkalmazkodunk, pedig az elv egyszerű! Amennyiben változás áll be az életünkben, állítsunk be új egyensúlyi helyzeteket. A sors mindig ezeken keresztül késztet minket döntésre, emiatt tétovázunk sokszor, hogy mit kellene tennünk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nincs rossz döntés, nem arra kell gondolnunk, hogy valamit elrontunk, hanem arra, hogy a döntésünk következményét is el kell fogadnunk.

Ezeket a kérdéseket boncolgatja Takács Tibor Egymás szemében című könyvében – méghozzá asztrológiai megközelítésből. 30 évenként érik be egy-egy generáció életének termése, 30 évenként lehet érezni-mérni és megélni a nagy változásokat. Számtalan élettörténet-példán keresztül tárja elénk asztrológusi tapasztalatait, a felé érkező problémákat, és válaszokat-megoldást is kínál a párkapcsolati problémákkal küzdőknek. Általános tapasztalata az, hogy egy kapcsolatot addig kell ápolni, amíg még minden rendben van, nem pedig akkor segítségért kiáltozni, amikor már visszavonhatatlanul megbántottuk egymást. Vajon lehetséges ez a mai világban? Erről szól az Egymás szemében.

Ajánlott olvasmány:

 

További cikkek

A légzés gyógyít!

Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy van valamid, ami gyógyító erővel bír, mindig nálad van, ráadásul sosem fogy el? Ez a gyógyító lehetőség a légzésed, és felfedezetlen lehetőségeket tartogat számodra.

Tovább
Interjú Szalay Ádámmal, a most megjelent Itt a te időd! szerzőjével

"Igazából kalandra hívom az olvasót. Egy olyan utazásra, amelyiknek az elején megismeri a valódi önmagát, a közepén megismeri az erőforrásait, a végére pedig megkapja az erőt, hogy belevágjon a munkába. Mit értek munka alatt? Hogy új gondolkodásmóddal új önképet építsen ki. Hogy új célok kitűzésével és elérésével kitágítsa a korábbi komfortzónája határait. Hogy megértse, miről szól az élet nevű játék valójában: akkor játsszuk jól, ha megtanuljuk szeretni és elfogadni magunkat. Minden más csak köret a tányéron."

Tovább
Az azték Ce Malinalli időszak október 9-től 13 napon át - Új trecena gyakorlat
A mai napon kezdődik a Ce Malinalli időszaka és 13 napon át tart. 
A mostani 13 napos időszakát az Azték naptárnak - trecena - nagyon ellentétes energiák uralják. Malinalli (mára kipusztult borostyán, repkény szerű növény) az elsődleges gyógyító növény volt az ősi Mexikóban. Ezekben a napokban tehát, nap-hullámok energiáin át, nagyon jó gyógyító erők hatnak. Különösen a női módszerekkel lehet eredményesen dolgozni. Igyekezz a legtöbbet kihozni ebből a 13 napból a női energiák segítségével, lágyságával és bocsáss meg mindazoknak akik tettek ellened!
 
Tovább
Ön elavult böngészőt használ! A jobb felhasználói élmény érdekében kérjük, frissítse böngészőjét.   Értettem