Káma Szútra, a tankönyv

A szexualitás az ókori India életének is szerves, természetes része volt, sőt, mai szemmel nézve döbbenetes az a teljes gátlástalanság, amellyel ezt a témát kezelték.
A termékenységért felelős istent, aki pusztító ugyan, de újrateremtő is, ők Sivának hívták. Síva jelképe a lingam, vagyis a hímvessző, s a tiszteletére emelt templomokban a nők hatalmas lingamszobrok előtt imádkoztak gyermekáldásért, vajjal kenegették, felkoszorúzták.

A templom falán szobrok láthatók, melyek szerelmi jeleneteket ábrázoltak, ám európai turisták inkább pornófimekre szoktak asszociálni, amikor meglátják őket, pedig nem ez a céljuk. Az ind filozófia szerint az embernek állandóan tökéletesítenie kell magát testi és lelki értelemben egyaránt, és teljesen evidens, hogy idetartozik a szex is.
Míg Egyiptom és Mezopotámia szerelmi életéről töredékekből, homályos utalásokból próbálunk következtetni, Indiából fennmaradt egy többszáz oldalas szextankönyv. Pontosabban nem is egy, hanem kettő. A Káma-Szutra a III. század körül keletkezett, és eredetét egy mítosz világítja meg: Mikor Siva isten szeretkezett feleségével Párvátival (nem siették el egyébként, az aktus ezer évig tartott) egy szolga kileste, s lehozta az embereknek a TUDÁST, miként Prométheusz a tüzet. A legváratlanabb és legmegdöbbentőbb a könyvben az, hogy míg a nő Indiában jogfosztott és kiszolgáltatott a férfinak, a Káma-Szutra szerint a nemi érintkezés lényege a nő minél tökéletesebb boldogságának elérése.
A másik szexkönyv címe: Anangaranga. Ebben a szeretkezés 64 ajánlott testhelyzetét írja le a szerző, és mi csak csodálkozással vegyes irigységgel gondolhatunk arra, hogy milyen ötletesek és hajlékonyak voltak a régi indiaiak.