Bizonyos élettapasztalat birtokában már minden könyvből önmagunkat olvassuk ki.
Sok évvel ezelőtt, egy nagy karrierváltás küszöbén egy barátom figyelmembe ajánlott valakit, aki egy neves kommunikációs ügynökség tulajdonosa volt. Éppen az ügynökségek felé tájékozódtam a média világából.
Mivel ekkor még nem rendelkeztem semmilyen gyakorlattal a PR-szakmában, de bő egy évtizedes munkatapasztalattal nem akartam kezdőként indulni még egy új területen sem, így vettem egy nagy levegőt és blöfföltem.
Felhívtam.
„-Jó napot, András, azért hívom, hogy megbeszéljünk egy találkozót.
-Jó napot, Judit, azt hiszem, nem ismerjük még egymást. Miért kellene találkoznunk?
-Mert talán még nem tudja, de Önnek rám van szüksége. Mivel a következő években együtt fogunk dolgozni, ideje megbeszélnünk ennek részleteit.”
András annyira meglepődött, hogy azonnal ráállt a találkozóra.
Aznap kávéztunk, és másnap már nála dolgoztam szenior tanácsadóként és - ma már elárulhatom - a korábbi fizetésem kétszereséért.
