Hűségprogram Ingyenes házhozszállítási lehetőség

A váltás

2013-04-19

Az egységet akkor kezdjük megérteni, ha elhagyjuk a világról és a hozzá tartozó életről szóló minden címkét, elkülönülést és ítélkezést.

"Létezésünk forrása: a Semmi-ség.

Valamennyi lény forma nélküli vonatkozása örökké létezik, nem érinti a kezdet és a vég. Úgy tűnik, az igazság az, hogy a lényegünk örökkévaló, és csak a fizikai testünk vonódik be a születés és a halál ciklusaiba, amelyek olyan elválaszthatatlanok, mint a nappal és az éjszaka, vagy az érem két oldala.

Abban az egyben mindenképpen egyetérthetünk, hogy semmink sem volt. Nem birtokoltunk semmit, nem csináltunk semmit, nem volt miért harcolni és aggódni. A fizikai értelemben semmi nem voltunk. A semminek ezt a fogalmát valóban nehéz felfognunk, hiszen beléptünk abba a világba, ahol a semmi helyét a valami, és a forma nélküli helyét a forma veszi át. A semmit sem birtoklást és a semmit sem csinálást az anyagi világunkban a kudarcként értelmezzük – annak ellenére, hogy a valódi lényegünk leginkább ennek a semminek örül.

Úgy tűnik, hogy a leghatékonyabban úgy tapasztalhatjuk és érthetjük meg, honnan származunk, hogy minden erőnkkel próbálunk újra a semmihez kapcsolódni, és olyan helyzeteket teremtünk, amelyekben sem dolgokhoz, sem gondolatokhoz nem kötődünk. A legjobb, ha a csinálás és a felhalmozás helyett egyszerűen csak vagyunk. Herman Melville állítólag ezt mondta: „Isten egyetlen hangja a csend.” Ez a mondás is arra buzdít, hogy az eredeti világunkat, a semmit tapasztaljuk meg. Ahogyan minden hang, úgy minden teremtmény is a csendes ürességből emelkedik ki. Minden aprócska fény a semmiből jön, és minden gondolat a gondolatnélküliségből származik. Egy zen mondás szerint a hangjegyek közti csendből áll össze a zene. Ha a csend nem ékelődne közbe, nem zene lenne, hanem egyetlen, hosszan kitartott hang. Persze természetesen ez az egyetlen hosszan kitartott hang is az ürességből származik.

Addig kell törekednünk, hogy addig találjuk meg az utat a békés semmihez, amíg még a testünkben vagyunk. Kiüríthetjük a zsebeinket és a pénztárcánkat, de elsősorban az elménket kell kiürítenünk, élveznünk a fizikai világ örömeit, és ezzel egy időben tapasztalni a semmi örömét. Ebből származunk, és minden bizonnyal ez a végső célunk is.

Egység

Az egység fogalma szorosan összhangban áll a semmiével. Hogyan adhatja a spirituális magunkat az, hogy egyszerre vagyunk a semmi, és a kapcsolódás az egységnek nevezett valamivel? A fizikai univerzumunkban valami módon minden mindennel összeköttetésben van, mert minden a semmi ürességéből ered. … Ha megpróbálunk bármit elkülöníteni, rájövünk, hogy az a bármi valami módon része minden másnak is az univerzumban.

Nehéz az egységet megfelelően értelmeznünk, hiszen annyira belemerültünk a dolgok világába, ahol önmagunkhoz képest minden egy másiknak tűnik. Amint megnevezzük, el is tűnik, mert ezzel kettősséget teremtettünk. Az egység azt jelenti, hogy csak egyetlen létezik belőle. Olyan, mint a matematikában a nulla – tovább már nem osztható. Abban a pillanatban, hogy felcímkézzük vagy megnevezzük, már valami más lesz belőle, elkülönül, következésképpen már nincs benne az egység lényege.

Azon a helyen, ahonnan származunk, nincs kettősség – nem úgy, mint az anyagi világban, ahol minden ellentétpárok függvényében létezik. Ebben a világban a fent fogalma a lent nélkül értelmezhetetlen. A halál fogalma nélkül nincs élet. Az északi sark mágnesessége nem létezhet a déli sark nélkül. Ha nincs férfi, nincs nő. Ha nincs jó, nincs rossz. Kettősségekben gondolkodunk, és ellentétek alapján fogalmazzuk meg önmagunkat. Azért tudjuk, mit szeretünk, mi ízlik, mi kellemes, és így tovább, mert van tapasztalatunk ennek az ellentétéről.

Az egység, mint eredetünk fogalma, egyet jelent azzal, hogy lemondunk az elkülönülés mindenre és mindenkire alkalmazott képzetétől. Van egy olyan részünk, amely ismeri a csendet, és tudja, hogy nincsenek dolgok, és azoknak nincsen nevük. Ha ezt a részünket követjük, megérezzük, hogy a földön, az univerzumban, és a nagy Taóban mindenkivel összeköttetésben vagyunk. Ekkor elérhetővé válik az Egység és annak hatalmas ereje, amely cselekvés nélkül hat, rendbe szervezi az univerzumot, és formát teremt a forma nélküliből.

Az egységet akkor kezdjük megérteni, ha elhagyjuk a világról és a hozzá tartozó életről szóló minden címkét, elkülönülést és ítélkezést. Így arra helyre jutunk, ahol már egyszerűen csak létezünk. A létezésünk Forrását olyan energiaként is elképzelhetjük, amely ugyanúgy hozzáférhető a számunkra, mint az ég. Nincs kire, és mire haragudnunk, hiszen minden és mindenki maga a Szellem. Mi vagyunk azok - ez az, amik vagyunk. Megpihenünk abban a csendben, ahonnan származunk. Azáltal, hogy még anyagiasult formában visszatérünk az egységhez és a semmihez, felfedezzük az élet értelmét – anélkül, hogy a rituális halálban hátra kellene hagynunk a testünket. Minél közvetlenebbül tapasztaljuk az eredeti természetünket, annál több béke és cél áramlik bennünk."

Dr. Wayne W. Dyer írásaiból

Ajánlott irodalom:

Dr. Wayne W. Dyer: A váltás

Dr. Wayne W. Dyer: Beteljesült kívánságok

További cikkek

A béke mi vagyunk - Christina üzenete

„A béke nem egy hirtelen létrejövő állapot, ami egyszerűen csak bekövetkezik. A béke az egy döntés – minden egyes ember döntése, amely minden országra kiterjed.” - Christina von Dreien

Tovább
Ön elavult böngészőt használ! A jobb felhasználói élmény érdekében kérjük, frissítse böngészőjét.   Értettem