Az elmúlt karanténos időszak számomra a régen vágyott könyvek olvasására adott teret, így Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors, vagy Mark Wolynn Örökölt családminták című könyveiben megismerkedhettem azzal, hogy mennyire fontos a családi minta, a családban betöltött helyünk és szerepünk, és az ezek vizsgálatára megszületett epigenetika tudománya milyen érdekességekre világított rá. Így került a fókuszomba Church legújabb könyve is. 

Az első fejezetben megismerhetjük, hogy agyunkkal hogyan fogadjuk be a minket körülvevő világot, mit hogyan érzékelünk és élünk át a saját szűrőnkön keresztül. Továbbá megtudhatjuk azt is, hogy agyunk gyakorlással edzhető. Ezt úgy képzeljük el, hogy amilyen idegrostokat tornáztatunk, azok az idegi áramkörök fognak aktívan hatni a mindennapjainkra. Agyunk fel-és leépítő folyamatokat végez minden másodpercben, és a kutatások bebizonyították, hogy a meditáció és mindfulness segítségével már két hét után pozitív irányban tudjuk változtatni agyunk szerkezetét.

Utána az energiáról és az anyagról olvashatunk, és újra az iskolapadban érezhettem magam, amikor a vasreszelékkel „játszottunk” kémia órán, hogy milyen alakzatokat vett fel az elektromágneses mező által, és hogy ez a mező mennyire jelen van mindenütt. Több vizsgálat is bebizonyította, hogy az energiamező változása már jóval korábban kimutatott betegségeket, mint ahogy a páciens fizikailag tüneteket produkált volna.  

A könyvben a víz példája nagyon jól szemlélteti például azt, hogy az energia megváltoztatásával anyagi változás hozható létre. H₂O=Víz. Akkor is, amikor a csapból veszünk egy pohár vizet, akkor is, ha feltesszük főzni és gőz formájában párologni kezd, és akkor is, amikor jégkockaként kivesszük a mélyhűtőből. Megismerkedünk a vízzel és az energiával való gyógyítással, és különböző módszerekkel, mint például a meditációval, EFT-vel (Érzelmi Felszabadítás Technika) vagy a hangterápiával.  

Az egyik fejezet a környezetünket és az ahhoz kapcsolódó érzelmeinket vizsgálja, és az agyhullámok elemzésével született kutatásokat mutatja be. Ebben a könyvben is megjelenik, hogy a hiedelmeink mennyire meg tudják nehezíteni, sok esetben teljesen megakadályozni azt, hogy igazi önmagunk legyünk. Sokan keressük igazi önmagunkat, ahelyett, hogy megélnénk valódi vágyainkat. Azt, amitől igazán önmagunk lehetünk. Flowba kerülhetünk önmagunkkal és azzal a környezettel, amit mi választunk, és amiben biztonságban, szeretve érezzük magunkat. Ha hagyjuk, hogy a saját flownk vigyen, semmivel sem foglalkozunk, csak azzal, ami boldoggá tesz bennünket, és nem keresünk kifogásokat, hogy miért nem fog sikerülni, nem nézzük, hogy mit fognak szólni mások – na, akkor fogunk megszületni saját magunkban, és akkor születik majd meg a Csoda. Te magad.  

Az érzelmi fertőzés kifejezéssel ebben a könyvben találkoztam először, pedig már jó pár pszichológiai könyvet elolvastam. (Az is lehet persze, hogy csak most tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, és most volt üzenete számomra.) A lényege, hogy minden érzelem kihat mindenre és mindenkire, így érzelmeink nem csak a sajátjaink, hanem a környezetünké is. Így egy negatív ember hatására egy egész buli megfertőződhet ezzel a rossz hangulattal, ahogyan fordítva is. Ennek pont a mai világban van nagy létjogosultsága, hiszen a közösségi médiából, a híradásokból ömlik hozzánk az információ. Gondoljunk bele, ha minden nap, mindenhonnan a negatív hírek jönnek, csak a rossz dolgok kerülnek említésre a világban, akkor milyen lesz a hangulatunk? És most gondoljunk arra, hogy ha mindennap olvasunk valami kedveset, valami szívet melengetőt, nem lesz-e sokkal jobb tőle a kedvünk?

Tovább haladva ismereteinkben a testünk sejtjeit és az energiamező kapcsolatát ismerhetjük meg jobban, a stresszre adott válaszunkat, ami az agyhullámokban is látványosan mérhető és ami még fontosabb, hogy változtatható. Ahogyan a szokásaink rabjaivá válunk, úgy használjuk agyhullámainkat is. Alaphelyzetben ismerős, megszokott tartományban van, de ahogy új inger ér bennünket, agyhullámaink is más frekvencián mozognak, és ha minél több pozitív élményben van részünk, úgy annál inkább ez lesz a megszokott az agyunknak.

A következő fejezetben a koherens elmével és annak hatalmával foglalkozik az író. Mindannyiunk agya még az ősidőkből visszamaradva azt keresi, hogy mi a rossz, hiszen akkor az életben maradás volt a cél, a rosszra való felkészülés és gyors alkalmazkodás, azonban mára ez már veszélyes ránk nézve, hiszen állandó stresszben, készenlétben tartja a szervezetünket. Ehhez kapcsolódik az úgynevezett „elvárás-hatás” is: ha van egy előzetes információd, például az, hogy nagyon nehéz valamit megcsinálni, akkor tényleg nehezebben fog menni, mintha semmi információd nem lenne róla.

Az utolsó fejezetekben a szinkronicitásról, a kollektív tudattalanról és a lokális elmén túli gondolkodásról van szó. Arról, hogy a gondolatok által szőtt terveinket, ha teszünk érte, mennyire támogatja a nagy Egész, az Univerzum, és hogy a hasonló a hasonlóval rezonál.

A könyv végig érdekes történetekkel támasztja alá a néha száraznak tűnő kutatási eredményeket, így a tudományokban kevésbé jártas ember számára is elérhető és érthető lesz az abból leszűrhető következtetés. A fejezetek végén található egyszerű, bárki számára elvégezhető, néhány perces feladatok pedig színesítik a gyakorlatban való elsajátítást.

Az olvasottakat én is beépítettem a mindennapjaimba, így azóta is, például amikor felébredek reggel, akkor a szívemre teszem a kezem, kapcsolódom a Szeretet energiájához, figyelek a légzésemre, és pozitív dolgokkal töltöm meg az elmém. Az elkezdett feladataimat pozitív energiával támogatom meg, és úgy élem meg, ahogy az nekem, és nem másoknak tetsző.

Forrás:
https://www.ujegyensuly.hu/spiritualitas/dawson-church-az-elmetol-az-anyagig-az-agy-altal-teremtett-anyagi-valosag-lebilincselo-tudomanya

Lapozz bele a könyvbe: