Amikor olyan traumatikus élményeket élünk át az életünkben (vagy hasonló események ismétlődését), mint például a fájdalom, veszteség, erőszak, stb., akkor a velejáró erős érzelem egy túléléshez kapcsolódó központot aktivál az agyunkban. Ezt a központot amygdalának nevezzük. Mivel a tapasztalat fájdalmas volt, az amygdala aktiválódása arra szolgál, hogy megvédjen bennünket attól, hogy az adott helyzet újra megtörténjen. Más szóval ez egy az önfenntartásra irányuló, külső helyzetre adott tudattalan válasz.

Minél többször éljük át a traumát, vagy idézzük fel magunkban naponta az általa kiváltott szenvedéshez kapcsolódó érzelmeket (azaz, minél többször kapcsol be az amygdala), az agyunk annál inkább próbál folyamatosan egy új alapszinthez igazodni — egy olyan alaphoz, ami nem a szeretethez, örömhöz, egyensúlyhoz vagy a homeosztázishoz kapcsolódik, hanem a stresszhormonokhoz. Ahogy azt mindannyian tudjuk, hosszabb ideig stresszhormonokkal élni komoly egészségügyi kockázatot jelent.

Amikor az érzékszerveink állandóan a környezetünket pásztázzák annak érekében, hogy megállapítsák, hogy mi biztonságos számunkra és mi nem az, vagy amikor a környezetünkben valami egy korábbi trauma emlékét juttatja az eszünkbe, az amygdala bekapcsol, és mi újra a múltunkban élünk, és arra számítunk, hogy a traumatikus esemény a jövőben újra bekövetkezik majd. Ez a tudatalatti mechanizmus egy evolúciós jellemvonás, ami lehetővé teszi számunkra, hogy alkalmazkodjunk, vagy legalább kezeljük valahogy a traumát, ami kibillentett bennünket az egyensúlyunkból, és segítsen bennünket abban, hogy felkészültek legyünk, ha esetleg újra bekövetkezne.Korábban úgy tudtuk, hogy a homloklebeny képes arra, hogy csökkentse ezeknek a heves érzelmeknek az erősségét, hogy ez a lebeny teszi lehetővé számunkra, hogy megnyugtassuk ezeket az agyban lévő túlélési központokat. Ezen paradigma szerint a test irányítóközpontja az agy. Az utóbbi időben azonban a HeartMath Intézet tudósai olyan megdöbbentő kutatási eredményeket hoztak nyilvánosságra, ami a korábbi álláspontot teljes mértékben felülírta.

Kutatásaik során kimutatták, hogy afferens idegrostok vezetnek közvetlenül a szívtől az agyig, az agyon belül pedig egyenesen az amygdaláig. Miért fontos ez? Mert a kutatások bebizonyították, hogy amikor megnyitjuk a szívünket és szeretetet érzünk, azaz teljes mértékben átadjuk magunkat ennek az érzésnek, e mély szeretet ereje képes egy új alapot megteremteni az agyban és a test túlélési rendszereiben. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen az aggyal együtt egyben a szív is a test irányítóközpontja.

Milyen is a szeretet ereje, és hogyan gyógyít? Amikor valóban kitárjuk a szívünket, elengedjük a múltat, és megbocsátunk, új, harmonikusabb, fennköltebb alapot hozunk létre magunkban. Ezáltal testünk a homeosztázis állapotába kerül, és a homeosztázis állapotához visszatérve megszabadítjuk magunkat a múlttól. És amikor megszabadulunk a múlttól, szabadon új jövőt teremthetünk magunknak.

Tehát csak nyerhetünk vele, ha mindent, amit teszünk, szívből tesszük.

Forrás: 

Ajánlott könyvünk: