Bob Roth: A belső csend ereje - A Transzcendentális Meditáció

A mai rohanó, információdús világunkban muszáj kicsit lelassulnunk, a saját kis világunkba belépnünk, megpihennünk, elmélkednünk, és töltekeznünk. Ehhez az egyik legjobb módszer a meditáció gyakorlása. Számtalan könyvet olvastam már, hogy hogyan lehet különböző technikákkal lecsendesíteni az elmét, de Bob Roth: A belső csend ereje - A Transzcendentális Meditáció című könyve már az első lapjaitól kezdve magával ragadott.  

Míg 25-30 éve a meditáció egy elvarázsolt, furcsa dolognak számított, amit csak fura egyének hóbortjainak véltek, addig mára már az orvostudomány által is vizsgált és elismert prevenciós módszer is. Vajon mi okozhatta ezt a szemléletváltozást?

Az író szerint az egyik ilyen tényező, hogy manapság nincs olyan ember, aki ne ismerné a stressz fogalmát. Betegségeink nagy százalékát az egyre stresszesebb életvitel váltja ki, amely által érzékenyebbé válunk a mindennapok kihívásaira is, valamint érzéketlenebbé az apró örömeire is.

A Transzcendentális Meditációról (a továbbiakban: TM) hallottam már, de valahogy mindig azt gondoltam erről, hogy ez a fajta elmélkedés csak a sok éves gyakorlással kiérdemelt jógik kiváltsága lehet, így nem is nagyon néztem utána.

A könyv nagyon részletesen bemutatja, hogy mi is ez, miben más, mint egy „mezei” meditáció, és ötleteket is kapunk arra, hogy miképpen tudjuk elsajátítani, és beépíteni a mindennapjainkba.

Ez a több, mint ötezer éves tanítási múlttal rendelkező meditációs forma azt hirdeti, hogy a napi kétszeri gyakorlásra szánt időn túl (kb. 2*15-20 perc) semmiben sem kell másképp élnünk, és nem kell görcsösen akarnunk a változást, mert meg fog történni anélkül is. Bárhol és bármikor alkalmazhatjuk ezt a technikát, amikor csak szükségünk van rá.

Nem kapcsolódik semmilyen hitrendszerhez, filozófiához, valláshoz, még az sem szükséges, hogy higgyen benne az ember, mert anélkül is működik. Bevallom, szimpatizálni kezdtem ezzel, hiszen mint mindenki másnak is, nekem is szükségem van arra, hogy kikapcsoljam az agyam, kizárjak minden zavaró tényezőt az életemből, legalább a meditáció ideje alatt. De az, hogy utána még éberebb és energikusabb legyek tőle, igazán felkeltette az érdeklődésemet. Hab a tortán, hogy az elmesélt történetek alapján a kreativitás is fejlődik tőle, és számos egészségügyi probléma megszüntetésében vagy kontrollálásában is szerepet játszik.

Amiben eltér más meditációktól, hogy ezt nem tudjuk az interneten feltöltött videókból, letöltött fájlokból, podcastekből megtanulni, mert mindenki meditációja egyéni, így mindenkié más. Nem kell jóga pózban, üres vagy sötétített szobában, csendben végeznünk. Ott csinálhatjuk, ahol csak akarjuk és úgy, ahogy nekünk kényelmes.

A könyv részletesen leírja a jelentkezés és a tanulás menetét. Arra mindenképpen számítsunk, hogy ha elhatároztuk magunkat a meditáció mellett, akkor egy beszélgetés előzi meg a tanulási folyamatot, és egy kérdőív segítségével a minket oktató tanár ezek által személyessé, teljesen testre szabottá tudja tenni a meditációnkat.  Az, hogy ki milyen mantrát kap, a megelőző beszélgetés, a kérdőív és a tanár személyes tapasztalatai alapján kerül kiválasztásra. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy rendszeresen, naponta kétszer (reggel és késő délután) magunkra szánjuk az időt, és gyakoroljunk a kapott instrukciók alapján. Ha nem megy elsőre, vagy hosszabb időt vesz igénybe, hogy ténylegesen ráhangolódjunk elménkre, akkor sincs semmi gond, mert a TM elsajátítása után sem engedik el a kezünket a tanárok. Lehetőséget kapunk arra, hogy időnként a saját vagy más tanárral felfrissítsük a tudásunkat, vagy csak segítséget kérjünk.