Hűségprogram Ingyenes házhozszállítási lehetőség

Egyedül lenni és mégis társaságban - HONJOK

2020-10-22

Úgy gondolom, alapvetően fogalomzavarban szenvedünk, amikor az egyedüllétet a magányossággal azonosítjuk. Társaságban, millió emberrel, “barátokkal”, családdal körülvéve is érezhetjük magunkat borzasztóan magányosnak (hozzáteszem, szerintem ez az egyik legszörnyűbb érzés a világon), viszont tökéletesen egyedül is lehet egy kapcsolódott, megértett, szeretett állapotban lenni.

Bevallom, valóban elég paradoxnak hangozhat ez az állíts első látásra (vagy inkább hallásra), hiszen gyakran úgy képzeljük el, hogy ezekhez mind szükség volna egy másik személy, vagy személyek jelenlétére. De mi a helyzet akkor, ha ezt az egészet rossz oldalról közelítjük meg? Ha igazából egyáltalán nem is kívülről, másoktól kellene várnunk, hogy gyógyírrel szolgáljanak a magányosságunkra? Hol kellene kezdeni válaszokat, megoldást keresni?

Elsősorban saját magunkban.

Talán most, ezekben az időkben még égetőbb szükségünk van arra, hogy megtanuljunk egyedül is „jól lenni”, mint eddig bármikor. Rengetegen szenvednek az izoláltságtól, az emberi kapcsolatok, találkozások hiányától. Mindenkinek besszűkült az élettere, vannak, akiknek jobban, másoknak kevésbé, de mindannyian érzékeljük, hogy az életünk gyökeresen megváltozott. Sokunk nem tud mit kezdeni a hirtelen ránkszakadt egyedülléttel, nem vagyunk hozzászokva a saját magunk társaságához és magányosság telepszik a mindennapjainkra. De mi is a valódi különbség egyedüllét és magányosság között?

Legegyszerűbben ez talán úgy írható le, hogy amíg az egyedüllét elsősorban választás kérdése és inkább fizikai értelemben használjuk (pontos meghatározása: más emberek jelenlétének hiánya), addig a magányosság inkább lelkiállapotként definiálható és legtöbbször nem választás kérdése. Ugyancsak különbség, hogy amíg az előzőt sokszor kifejezetten pozitív értelemben használjuk, addig az utóbbihoz kivétel nélkül negatív érzelmek, gondolatok kapcsolódnak. Amíg egyedül lenni lehet kifejezetten kellemes, pihentető, jóleső és feltöltő, a magányosságról már korántsem mondhatóak el ugyanezek a kvalitások. De hogyan is tanulhatjuk meg a magányosságot gyümölcsöző egyedüllétté transzformálni?

Ebben lehet igazán nagy segítségünkre Francey Healey: Honjok, Az egyedül élt élet művészete című könyve, amely fantasztikus részletességgel mutatja be, eme Dél-Koreából indult életfelfogást és mozgalmat. A könyv arra buzdít, hogy megismerkedjünk az "egyedül, de nem magányosan érzésével”, és rájöjjünk, kik is vagyunk valójában. 

A honjok (ejtsd: hondzsuk) kifejezés 2017-be vált igazán ismertté, amikor fiatalok tömegei kezdték el használni saját maguk és tevékenységeik leírására. A hon a honja (egyedül) rövidítése, a jok pedig törzset jelent. A honjok röviden tehát annyit tesz: egyszemélyes törzs.

A honjok általában egyedül végzik tevekénységeiket, a legtöbbet hozzák ki függetlenségükből és szembemennek a társadalmi normákkal, amik a hatalmas baráti kör, házasság, gyerekek, pezsgő társasági élet irányába próbálják tolni őket. De a honjok életmód a látszattal ellentétben nem egy kapcsolatoktól mentes, remete életformáról szól, hanem arról, hogy követői a szabályokat felrúgva maguk döntik el, miként szeretnék élni az életüket, gyakran megtagadva a családra, munkára, házasságra vonatkozó társadalmi elvárásokat. Helyette az individualizmust, önmegvalósítást választják, hogy megkötések és kompromisszumok nélkül élhessék a számukra legmegfelelőbb életet. Azonban honjoknak lenni nem csupán ennyit jelent, van egy másik, igen fontos céljuk, ez pedig az önfejlesztés.

Az egyedül töltött idő teret és lehetőséget biztosit az éntudatosság fejlesztéséhez. Maslow piramisának tetején is, mint legfontosabb emberi cél, az önmegvalósítás (más értelmezés szerint az önazonosság) áll. De hogyan is lenne ez lehetséges önmagunk beható ismerete nélkül?

Mit gondolsz, mennyire ismered saját magad? Biztosan tudod, hogy miért reagálsz eseményekre, válaszolsz kérdésekre, gondolkodsz bizonyos dolgokról úgy, ahogy? Amikor neked szegezik a kérdést, hogy szeretnél-e gyereket, azért válaszolsz igennel, mert valóban minden vágyad édesanyának / édesapának lenni, vagy mert a szüleid / szomszédok / barátok / társadalom elvárja, és azt éreztetik veled, hogy nem szülőnek lenni nem is opció? Miért jársz el minden hétvégén a kollégákkal bárba / romkocsmába / sörözőbe? Valóban jól érzed magad velük, és szívesen töltöd az idődet zajos, zsúfolt helyeken, vagy csak nem akarsz te lenni a különc, igazából viszont sokkal szívesebben maradnál inkább otthon? Miért függsz szinte mások társaságától? Tényleg az állandó emberi kontaktus tölt fel energiával és életkedvvel, vagy csak a szorongásodat próbálod palástolni, esetleg másoktól vársz jóváhagyást, pozitív értékelést?

Gondolj csak bele, mikor töltöttél el utoljára minőségi időt saját magaddal? Telefon, Netflix, Facebook es Instagram nélkül? Mikor mentél el utoljára egyedül egy étterembe, csak azért, mert ahhoz volt kedved, és nem feszélyezett, hogy nincs társaságod? Vagy mikor főztél utoljára valami ínycsiklandó fogást, terítetted meg az asztalt — talán még egy gyertyát is meggyújtottal — és tálaltad díszítve, kreatívan az ételt, kizárólag saját magad számara? Mikor voltál utoljára egyedül túrázni, kirándulni, nyaralni, ahol csak azt kellett tenned, ami és amikor neked jólesett?

Ha a válaszod az, hogy mostanában, vagy nem is olyan régen, akkor gratulálok, ugyanis te tartozol a népesség azon kis százalékába, akik aktívan és céltudatosan szánnak időt arra, hogy saját maguk társaságban is teljes életet éljenek, ezért neked elég lesz csak karácsonyi ajándéknak kérni a Honjok című könyvet. Ha azonban válaszod a "nem is emlékszem rá", "kinek van erre ideje", és a "te most miről beszélsz?" valamelyike, akkor most azonnal nyomás a Bioenergetic Kiadó honlapjára megrendelni Francie Healey könyvét.

Az egyedüllét páratlan lehetőséget biztosít mindenki számára, hogy jobban megismerje saját magát és találkozhasson a valódi, álarcok nélküli, megfelelési kényszertől mentes énjével. De mégis hogyan? Milyen módszerek segíthetnek, hogy közelebb kerülj önmagadhoz? Általában ez az a pont, ahol sokan megakadnak az önfelfedezés útján. Mert bár a kíváncsiság már kialakult, a kérdések már megfogalmazódottak, a szándék is megérkezett a változáshoz, az új befogadásához, de hiányzik a megoldókulcs, nincsenek instrukciók és térkép nélkül a legyakorlottabb utazó is nagyon könnyen eltévedhet, vagy elveszhet.

Ellenben sok másikkal ezért is nyújt hatalmas segítséget a Honjok könyv, mivel rengeteg gyakorlati tanáccsal szolgál, hogy megkönnyítse az igazi belső éned felderítését. Elkalauzol az önreflexió világába, megtanít felismerni, hogy mik a valódi szükségleteid, megmutatja hogyan tudod kiengedni és áramoltatni az érzéseidet, segít újraírni a történetedet, felébreszteni a kíváncsiságodat és bemutatja a “belső kritikussal” végzett munkát. De ha mindez még nem lenne elég, kézzelfogható példákkal szolgál, hogy miként építheted az önértékelésedet, fedezheted fel a kreatív oldaladat és magyarázza el, hogy mik azok az öngondoskodó rituálék és ezeket miként illesztheted be az életedbe. Lépésről lépésre, szelíd kérdésekkel és tanácsnokkal vezet végig az úton, de mégis meghagyva és támogatva a saját függetlenségedet és döntéseidet.

Ez egy valóban nem mindennapi könyv, nem csak a tartalma és merőben új szemléletmódja, hanem a megannyi csodálatos illusztráció és egyedi szerkesztése miatt is. Igazi élmeny olvasni, ahogy tökéletes harmóniában játszanak a különböző színek, formák, ábrák ás motívumok minden egyes lapon, szinte önálló történetet mesélve el.

Végezetül hadd osszam meg az egyik kedvenc idézetemet Brené Brown-tól, ami “véletlenül” ebben a könyvben is szerepel és nekem rengeteget jelent:

“Olyan erősen magadhoz tartozni, hogy hajlandó vagy magadban állni, az a vadon – az egyedüllét és keresés megszelídíthetetlen, kiszámíthatatlan tere. Veszélyes hely, mert lélegzetelállító, melyre annyira vágyunk, amennyire félünk tőle. A vadont gyakran pogánynak érezhetjük, mert nem irányíthatjuk, vagy amiatt, amit az emberek gondolnak arról, hogy bemerészkedünk-e, vagy sem. Mégis ez a valódi hovatartozásunk helye; ez a legbátabb es legszentebb hely, ahol valaha állhatsz.”

Forrás:
https://www.ujegyensuly.hu/

A könvybe itt tudsz belelapozni:

További cikkek

A meditáció pozitív hatásai

A meditáció az egyik legősibb szellemi gyakorlat, mely a buddhista kultúrából terjedt el. Különféleképpen gyakorolhatjuk, azonban a cél közös: segítségével jobbá tehetjük életünket, javíthatjuk fizikai és mentális egészségünket.

 

A meditáció egy gyakorlat, de egyszerre egy kapu is egy világba, mely sok ember előtt örökre zárva marad. Ha igazán kitartóak és elhivatottak vagyunk, akkor élvezhetjük a meditáció jótékony hatásait, észrevehetjük fizikai és mentális egészségi állapotunk javulását.

Tovább
A csakrák szerepe és működése

Az energia a világegyetem minden egyes pontján megtalálható, átsző minden élettelent és élőt. Az emberi testben 7 olyan fő pontot és több mellékpontot találhatunk, ahol energia nyilvánul meg. Ezeket nevezzük csakráknak, melyek energiarendszert alkotva energiaörvényeket formálnak testünkben.Ahhoz, hogy elménk és testünk egészséges legyen, elengedhetetlen a csakrák kiegyensúlyozott működése. Ha nem megfelelő az energiaáramlás, az hatással lehet egészségünkre, valamint a csakrákhoz kapcsolódó életterületekre is.

Tovább
Az agy által teremtett anyagi valóság létezik!

Dawson Church nevével is ezirányú érdeklődésem során találkoztam először, hiszen neki köszönhetjük a Génjeink csodája - Az epigenetikai gyógyítás és szándékaink új biológiája című könyvet. Az idén megjelent „Az elmétől az anyagig – Az agy által teremtett anyagi valóság lebilincselő tudománya” még inkább közelebb hozta hozzám a tudást, hogy mit tehetek én, egyéni szinten, hogy ne csak a saját magam világát vonjam be Fénnyel, hanem az egész világot, és a bolygónk is gyógyulni tudjon a pozitív gondolkodás által.  

Tovább
Ön elavult böngészőt használ! A jobb felhasználói élmény érdekében kérjük, frissítse böngészőjét.   Értettem