A kristályokról és az azokkal való gyógyításról már sokat hallottam és rendszeresen olvasok is erről a témáról. Azt is tudtam, hogy az ásványok hatással lehetnek az élet bizonyos területeire, így fülbevalóként, karkötőként én is rendszeresen használtam öltözékem kiegészítőjeként. Azonban azzal a ténnyel, hogy a kristályok segítségünkre lehetnek a teremtési folyamatban, még nem találkoztam. Judy Hall: Tudatos teremtés kristályokkal című könyve így gyorsan felkeltette az érdeklődésemet, és sokkal többet kaptam tőle, mint az elsőre hittem.
A legfontosabb tanítás számomra nem is közvetlenül az ásványokkal kapcsolatban érkezett, hanem magával a teremtés folyamatához kerülhettem közelebb a könyv által. Mindig is voltak kísérleteim arra, hogy egy-egy vágyam teljesüljön, hogy létre tudjam én is hozni, képes legyek manifesztálni az anyagi világba azt, amit legbelül érzek. Ennek ellenére valahogy sosem sikerült. Voltak időszakok, amikor fel is adtam. Azonban ez a könyv rávilágított valami nagyon-nagyon fontosra. Nem elég vágyni valamire, nem elég útmutatókat követni és rituálékat végezni addig, amíg legbelül nem áll készen az ember.
Persze, én is úgy gondoltam, hogy ha valamit szeretnék, akkor azt tényleg szeretném, akarom, és meg akarom teremteni. De ez nem így megy. A könyv első pár mondata szíven ütött:
„Hogyan teremthetnénk meg azt, amire vágyunk, ha nem vizsgáljuk meg alaposan hiedelmeinket és azoknak szélesebb körű következményeit, meg azokat a szűrőket, amelyeken keresztül a világra tekintünk? A vonzás törvénye szerint azt kapjuk, amit adunk (hasonló a hasonlót vonzza); azaz gondolataink, érzelmeink és alaphiedelmeink teremtik tapasztalásainkat minden pillanatban. Hogyan teremthetnénk meg azt, amire a leginkább vágyunk, ha mélyen legbelül azt hisszük, hogy nem érdemeljük meg? Hogyan tudnánk kiaknázni valódi erőnket, ha mások elvárásai szerint élünk? És – az összes közül talán a legmélyebb kérdés az, hogy – hogyan teremthetnénk olyasmit, ami lelkünk terve ellen van?”
Ez a gondolatsor annyira betalált nálam, hogy komolyan magamba mélyedtem és éreztem, hogy megtaláltam a hibát.
A “megérdemlem-e” számomra mindig is kulcskérdés volt, ha valamit küzdés nélkül megkaptam az élettől, valahogy zsigerileg nem sikerült elfogadnom, befogadnom, mert mindig ott volt az érzés, hogy „oké, ezt megkaptam, ezzel több lettem, de a mérleg másik oldalán mi fog elveszni, milyen negatív dolog fog történni?”.
Így történt ez akkor is, amikor életem álma teljesült, de nem hittem el. Nem mertem elhinni. Nem engedtem meg magamnak, hogy átéljem annak az örömét, hogy az a csoda velem is megtörtént. Olyannyira nem tudtam magam belehelyezni az új, boldogabb életbe, hogy hamar el is vette tőlem az élet. Egy teljesen ismeretlen ember tette fel nekem utána a kérdést: „Elhitted akár egy pillanatig is, hogy megtörtént?” Azóta is itt motoszkál ez a fejemben, és tudom, hogy nem, NEM HITTEM EL, mert úgy éreztem NEM ÉRDEMLEM MEG.
Aztán elém sodorta az élet ezt a könyvet, és megértettem, hogy mindaddig nem működik a teremtés, amíg én magamban nem teszek rendet, nem számolok le a hiedelmeimmel és nem hiszem el, hogy ez a folyamat a szívben indul el. A gondolatokkal - bármennyire is szeretnénk valamit -, teljes mértékben ki is irthatjuk azokat.
A kristályok mindezen gondolatok, múltbéli események, magunkkal cipelt terheink levetkőzésében segítségünkre lehetnek. A könyv igazából úgy épül fel, hogy egy-egy adott problémára – legyen szó bőségteremtésről, egészségmegőrzésről, stb. - ajánl egy kristályt, és hozzá részletes rituálét, meditációt csatol. Így nemcsak azt tanultam meg a könyvből, hogy melyik életterületre, elakadásra milyen ásvány segítségét kérjem, hanem azt is, hogy utána milyen módszerrel érhetem el a legjobb hatást.
Így esett meg, hogy sikerült a múltbéli megfelelni akarásomat átprogramozni a malachit segítségével, és elengedni azokat a dolgokat az életemben, amik már nem a fejlődésemet szolgálják. Jó példa erre, hogy számomra mindig is fontos volt, hogy a szüleimnek is megfeleljen az a munka, amit végzek. Ismerjék el, legyen meg bennük az az érzés, hogy a lányuk jó helyen dolgozik, és ami a legfontosabb: büszkék legyenek rám. Aztán úgy hozta az élet, hogy 20 éven keresztül olyan munkát végeztem, amivel ugyan elvoltam, de igazán nem okozott örömöt.
Egy évvel ezelőtt azonban elhatároztam, hogy végre elkezdem élni azt az életet szakmailag is, amit szenvedéllyel tudok csinálni, amit nem munkának fogok fel, hanem minden egyes pillanatát örömmel végzem. Boldog lettem és kiegyensúlyozott, de ott motoszkált bennem az a gondolat, hogy hiába érzem magam jól munka közben, hiába érek el sikereket, mégis valamiféle szégyenérzet is társult hozzá. Egy olyan érzés, hogy vajon tényleg megtehetem én ezt? Tényleg kereshetek úgy pénzt, hogy közben pozitív visszajelzéseket kapok és imádom minden percét? Magam oszthatom be az időmet, és akkor csinálom meg a feladatokat, amikor jól esik?
Hatalmas elengedés volt részemről, hogy a „Ne légy sikeres” gátló parancsot megszüntessem, átkeretezzem magamban. A füstkvarccal megtisztítottam az elmémet a korlátozó, családból hozott hiedelmeimtől, és a citrint helyettesítő topázzal rendszeresen bőségteremtő meditációkat végzek. A malachit és a füstkvarc együttes segítségével mára elmondhatom, hogy sokat szelídült bennem a „ne tartozz sehová” vagy a „ne légy önmagad” gátló parancs megélése, vagy akár az a családi hiedelmem, hogy szenvedni kell mindenért, mert csak az lehet értékes.
A kedvenc ásványom azonban már a nevével is teljesen elvarázsolt: angyalszárnykalcit. Cseng a fülemben a neve, és érzem benne a spirituális erőt, a hívogatását valami magasabb, magasztosabb felé. A könyvből megtudtam, hogy ez a kristály a legfinomabb és legjobb minőségű éteri rezgésekkel rendelkezik és olyan csakrák (koronacsakra, lélekcsakra és csillagcsakra) megnyitásában segít, amelyeken keresztül tiszta és szabad kommunikációt folytathatunk saját tudatosságunkkal és a minket körülölelő, láthatatlan, segítő világgal. Sajnos nem tudtam beszerezni még ezt az ásványt, de érzem, hogy hamarosan kezemben tarthatom a helyettesítő kristályát, a cölesztint. Megteremtem magamnak.
Sokat adott nekem ez a könyv, mert nemcsak egy kristályenciklopédia, vagy száraz leírása, hogy melyik ásvány mire jó. Annál sokkal több volt számomra. Minden egyes oldal után azt éreztem, hogy nemcsak információt kaptam ezekről a természetben előforduló kincsekről, hanem a lelkemben minden oldallal valami felszabadult, értelmet nyert, vagy csak egyszerűen egy-egy eltemetett, meg nem élt érzés megmutatta magát nekem. Komplex önismereti utat jártam be, míg olvastam, és tudom, hogy számíthatok az ásványokra bármilyen élethelyzetben.