M. Alexander élete és munkássága

Frederick Matthias Alexander 1869-ben született Ausztráliában. Szülei nyolc gyermeke közül ő volt a legidősebb. Koraszülött lévén egész gyermekkorát végigbetegeskedte, általános iskolai tanulmányait is magántanulóként végezte. 17 évesen egy irodában kezdett dolgozni, szabad idejében hegedült és amatőr színjátszó lett. Húszévesen Melbourne-be költözött, és úgy döntött, hogy szavalni tanul. Hamarosan színészként és szavalóként is ismertté vált. Ám nem sokkal később ismét jelentkeztek a gyermekkorát megkeserítő légzőszervi panaszai, be-berekedt, és a színpadi előadás végére olykor teljesen elment a hangja. Felkeresett számtalan orvost, akiknek nem sikerült kideríteniük, hogy mi lehet a baja. Az orvosi kezelések csak ideiglenes enyhülést hoztak. Végül belátta, hogy az orvosok tehetetlenek.

Az előadások közben rendszeresen visszatérő rekedtsége miatt majdnem feladni kényszerült hivatását. Ekkor jött rá, hogy valószínűleg ő tesz valamit helytelenül saját hangjával, beszédével, mert hangproblémája mindig előadás közben jött elő, a színpadon kívüli beszédével minden rendben volt. Úgy döntött, ő fogja kideríteni, mi okoz gondot a színpadon. Megfigyeléseket folytatott saját magán tükör előtt, és évek munkájának eredményeképpen sikerült megoldást találnia bajára, végül meggyógyítania önmagát. Ennek gyorsan híre ment. Újra színpadra állt, ugyanakkor tanítani kezdte az őt felkereső színészeket, előadóművészeket. Észrevette, hogy kezének gyengéd útmutatásával képes enyhíteni a legkülönfélébb betegségek okozta panaszokat, illetve a tartás és a mozgás korrigálásával ezek akár meg is szüntethetők.

Ekkoriban kezdte hivatásszerűen tanítani módszerét. Tanításaiban a hangsúly a beszéd és a légzés fejlesztéséről átkerült az egész test reakcióira. Praxisa egyre nőtt, mind több orvos küldte hozzá betegeit.

1904-ben Alexander elhagyta Ausztráliát, és Londonba költözött. Módszerét hamar elfogadták, ő maga a századforduló brit fővárosának népszerű, kultikus figurája lett. A korabeli orvostudomány is elismerte terápiájának újszerűségét és jelentőségét. Londonban és az Egyesült Államokban iskolákat nyitott, ahol elkezdődött a tanárképzés. Sok híres embernek volt a tanára, többek között George Bernard Shaw-nak és Aldous Huxley-nak. A világháború kitöréséig Londonban dolgozott, majd 1914-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol szintén nagy népszerűségre tett szert. 1924-ben visszatért Londonba, ahol 1931-től 1955-ig, vagyis haláláig iskolát tartott fenn, hogy az általa kiképzett tanárok továbbvigyék módszerét. Alexander halála után a terápia világszerte elterjedt és továbbfejlődött. Kiválóan ötvözték más módszerekkel, illetve művészeti irányzatokkal pl. tánccal.

A módszer kialakulása

Húszas éveiben Alexander sikeres Shakespeare-előadóművészként dolgozott Sydney-ben. Egy idő után fellépés közben váratlanul berekedt, de az orvosok nem találtak szervi elváltozást a jelenség hátterében. Kereste a magyarázatot, mígnem ráébredt, hogy ő képzi rosszul a hangját. Hétköznapi beszéde során nem volt rekedt, ezért tükrök előtt figyelte, hogy mit tesz másként szavalás közben, illetve miben tér el testmozgása a mindennapostól. Észrevette, hogy szavalás közben a szöveg hangsúlyozottságától függően, időnként hátrahajtja a fejét és kapkodva veszi a levegőt. Ilyenkor gégéje összenyomódott, és ez rossz hatással volt a hangjára. Először nem tudta eldönteni, hogy a kapkodó levegővétel miatt kell-e hátrahajtania a fejét, vagy éppen fordítva: fejének hátra és lefelé hajtása miatt nyomódik-e össze a gégéje, és ezért kell-e gyorsabban vennie a levegőt. Folytatta önmaga tanulmányozását a tükör előtt, és próbálta nem hátra hajtani a fejét. Az igyekezetet siker koronázta: a rossz szavalási technikát kiküszöbölve gégéje nem nyomódott többet össze, és sikerült leszoknia az erőlködő, helytelen belégzésről. Rájött arra is, hogy ha kifejezetten előrenyújtja a fejét, pozitívan befolyásolja hangképző és légzési mechanizmusát.

Alexander felismerte, hogy beszédképző szerveinek működése hatással van a testtartására is. A fej előre vagy hátra nyújtása bizonyos testrészek helytelen uralását jelenti, valamint hozzájárul a mellkas emelkedéséhez, sőt a termet rövidüléséhez is. Ennek a felismerésnek köszönhetően már nemcsak a rossz fej- és nyaktartást akarta kiküszöbölni, hanem megpróbálta a fej pozitív hatású előre és felfelé való nyújtását megvalósítani az izomfeszültség enyhítése céljából. Mindeközben odafigyelt arra is, hogy a lába érintkezzen a padlóval.

Alexander arra a megállapításra jutott, hogy az egészséges mozgás biztosításához alapvetően fontos, hogy a fej szabadon mozogjon, illetve az, hogy az adott pillanatban milyen állapotban van az első két nyakcsigolya.

A koponya súlya, amely kb. 7–8 kg, deformációt okozhat a gerinc nyaki részénél. Ez elkerülhető lenne, amennyiben hagynánk a fejünket szabadon egyensúlyozni, és kerülnénk a lefelé szorított, összenyomott állapotot.

Az Alexander-módszer holisztikusan fogja fel az embert. Bárhol van izomrövidülés, az kihat az egész rendszerre. Rámutat arra, hogy testrészeink erőteljes hatást gyakorolnak egymásra, ezért a rossz mozgás felszámolásához az egész testet meg kell tanítani a helyes működésre. Az ösztönös működés felismerése, átgondolása és felülírása után tudatos munkával az újszerű irányokat kell követni.

A módszer megtanulásához tanári segítségre van szükség. A tudatos testérzékelés és a mozgás újratanulása során a növendék eljuthat az egészség, a jó közérzet elveszettnek hitt állapotába. Ennek révén még a legbonyolultabb feladatok végzése közben is megőrizheti az ideális tartást és könnyedséget.

A módszer célja, hogy a felszínre hozza az izmokban az optimális működéshez tárolt információt, és hogy visszaállítsaa gyerekkori mozgás-járás megtanulásakor elsajátított, a gravitációval való harmonikus együtt­műkö­dést. Az Alexander-technika révén vissza­találhatunk ahhoz a természetes mozgáshoz, amely az egészséges kisgyereket jellemzi. Ismét megtanulhatunk felegyenesedni, járni, ülni, mozogni és lélegezni, mint ahogy azt gyerekként tettük, amikor még nem nyomta ennyi testi és lelki teher a vállunkat.

„Az ember járása rendes legyen, túlságosan ne emelje fel a fejét, lehajtott fővel se járjon, hogy észrevegye a szembejövőt, és a saját lépteit is lássa. Hiszen az ember járásáról észre lehet venni, hogy okos-e, meggondolt-e vagy pedig együgyű és tudatlan.” 

Friedmann Benjamin

Az Alexander-módszer hatása

Az Alexander-módszer annak a fizikai és lelki feszültségnek a feloldására szolgál, amely a legtöbb emberben élete során felgyülemlik. Anélkül, hogy tudatában volnánk, jelentős mértékben beavatkozunk mozgásunk természetes folyamatába. A nem megfelelő testműködtetés során kialakult megszokásaink közismerten sok problémát okozhatnak pl. túlzott izomfeszültséget, kimerültséget, eredménytelen izomkoordinációt, rossz testtartást, különféle mozgásszervi fájdalmakat. Maga a fájdalom is létrehozhat különböző kényszeres izomtartásokat.

A legtöbben nem teszünk semmit a testünkben felgyülemlő izomfeszültség ellen, ezért ezek egy idő múlva életünk minőségére is kihatnak, pl. gyorsítják az öregedés folyamatát és csökkentik az életerőt. A problémát az okozza, hogy általában nem vagyunk tudatában a hibás testműködésnek. Kevesen valljuk be önmagunknak, hogy rossz az álló testtartásunk, rosszul ülünk, és rosszul pihenünk, így nem is javítunk ezeken. Emellett legtöbbször lelkileg is rossz a tartásunk, stressz gyötör bennünket.

Az Alexander-módszer az izom működtetésének irányából közelíti meg a problémákat. Segítmegtalálni, feltérképezni és felülírni a jelenlévő rossz szokásokat. Ezért „a mozgás újranevelésé”-nek is hívhatnánk. A berögzült testhelyzetekben az izmok egy része megrövidül, azaz görcsös állapotban van – ezen feszültségek tudatosítása, oldása zajlik az Alexander-órák során. A testtel való munka változásokat hoz az ember mentális-érzelmi működésében is.

Bizonyos mozgásmintáink, reakcióink idővel automatikusak lesznek, megszokott testérzetekké válnak. Így kezdődik a diszfunkcionális testhasználat kialakulása: megbomlik a fej, a nyak és a gerinc természetes kapcsolata, amely alapvetően befolyásolja a mozgáskoordinációt, az egyensúlyt, az izmok megfelelő tonizálását, illetve az ízületek szabad mozgását.

Álljon itt néhány betegség, amely a helytelen testműködésnek tudható be: lumbágó, nyak-, váll-, hát-, derék-, térdfájás, görcshajlam a lábakban, gerincbetegségek, éjszakai fogcsikorgatás, krónikus vagy gyakran visszatérő arcüreggyulladás, csípőízületi fájdalmak, alvászavarok, robbanékony feszültség, állandó levert fáradtság, depresszió, neurózis, pánikrohamok, kényszeresség, dadogás, asztma, migrén, ekcéma, kimerültség. Az Alexander-módszer kiválóan alkalmas a fent említett betegségek megelőzésére, számos betegség gyógyítására, és a visszaesés kivédésére.

„A tudat és az érzelem segítségével az ember minden betegség és rendellenesség fölé kerekedhet. Ezt a győzelmet az emberiség nem tudja álmában, transzban, alávetettségben, bénulásban vagy altatásban elérni, csak tiszta, nyitott gondolkodással, tudatossággal, a tudatos elme magasabb rendű örökségével.” 

Frederick Matthias Alexander 

Az Alexander-technika nem gyógyításra, csupán az életműködések optimalizálására törekszik, ám javulhat például a légzés, a vérkeringés állapota. Nem csupán azok számára hasznos, akik betegek vagy valami bajuk van, bár a legtöbben mégis csak olyankor fordulnak hozzá, amikor baj van. A terápia minden korcsoport számára kockázatmentes. A gyakorlat azt mutatja, hogy sok idős embernek és áldott állapotban lévő anyának is jót tesz. Kifejezetten hatásos a gyermekkori hiperaktivitás kezelésére.

A változás nem könnyű, de odafigyeléssel, türelemmel, kitartással elérhetjük, hogy kevesebb kudarc érjen bennünket. Ha követjük ezt a technikát, életünk gondtalanabb és könnyebb lehet. Kevesebb fájdalom ér bennünket, és segíthetünk magunknak, hogy elkerüljük a szükségtelen erőfeszítéseket és megterheléseket.

Folytatása következik!

Buzogány Péter

Forrás: https://www.napfenyesgyogykozpont.hu/alexander-modszer-1-resz/

Ha felkeltette érdeklődésedet ez a technika, lapozz bele könyvünkbe: