Az elmúlt három évtized során gyökeres és rendkívül izgalmas változás következett be a nyugati ember meditációval szembeni hozzáállásában. Az 1980-as évekig a „meditáló” szó hallatán az embernek leginkább egy narancsszín ruhába öltözött, hosszú, fehér, kócos szakállú fickó jutott az eszébe, aki magányosan ücsörög egy hegy csúcsán. Ma már viszont a leendő anyák terhességi meditációra járnak, a stresszes banki alkalmazottak meditációval pihentetik magukat, a sportolók meditációval fokozzák a teljesítményüket, a terápiára járók pedig meditálással is segítik állapotuk javulását.


A meditáció hirtelen menő lett. E változás mögött számos fontos ok húzódik meg, amelyek közül a két legfontosabb talán a terápia és a tudományos kutatás. Ma már a pszichoterápia számos ága a meditációt alkalmazza a páciensekkel folytatott munka legfőbb eszközeként. A pszichológus tanácsadók, a terapeuták és a klinikai pszichológusok egyaránt használják a meditáció erejét, és beépítik azokba a terápiás folyamatokba, amelyek célja a páciensek által tapasztalt különféle problémák megoldása.
A klinikai pszichológusok gyakran kínálnak a pácienseknek meditációs gyakorlatokat, és azt javasolják, hogy naponta meditáljanak. A meditáció részét képezi a kognitív viselkedésterápiának (KVT) is, amely az egyik legelterjedtebb terápiamodell, és amelynek célja az emberi viselkedés gondolkodási sémák felülírása révén történő megváltoztatása. A meditáció annyira népszerűvé vált a KVT-n belül, hogy egy új ága is kialakult, a tudatos jelenlét alapú kognitív terápia. Ez a terápia a KVT hagyományos stratégiáit a tudatos jelenlét élményével ötvözi, és rendkívül hatékonynak bizonyult a különféle betegségek, például a depresszió kezelésében.
De vajon miért jutott hirtelen ilyen fontos szerephez a meditáció a terápiában? A válasz a tudományos kutatásban keresendő. A nyugati társadalom azt szeretné, ha minden termék tudományos teszteken menne át, mielőtt engedélyezik a használatát. A meditáció több ezer kísérleten ment át, és káprázatos eredményeket produkált. Még a meditáció leglelkesebb híveit is gyakran megdöbbenti a meditációs tapasztalat hatékonysága. A meditáció kedvező hatással van számos területre.
Fiziológiailag a meditáció kimutathatóan az alábbi hatásokkal bír:

• Jótékonyan befolyásolja a keringési rendszert a pulzus és a vérnyomás csökkentése révén.
• Segít a magas vérnyomás kezelésében.
• Segít hatékonyan kezelni bizonyos betegségeket (pl. a cukorbetegséget).
• Csillapítja a fájdalmat.

Pszichés vagy kognitív szinten a következőket állíthatjuk bizonyítottan róla:

• Javítja a reakcióidőt és a perceptuális motoros készségeket.
• Véget vet a teljes figyelmet nélkülöző, automatikus cselekvéseknek.
• Javítja a koncentrációt és a figyelmet.
• Segít legyőzni a függőséget és a kémiai hozzászokást.
• Javítja a memóriát.
• Csökkenti a stresszt és a szorongást.
• Segíti az alvást.

A meditáció rendszeres gyakorlói az alábbi szubjektív élményekről számolnak be a meditáció kapcsán:

• kiegyensúlyozottság
• belső béke
• boldogság
• tisztább észlelés
• energia
• izgalom

Javaslom, hogy olvassuk el újra a fenti listát, ám ezúttal képzeljük el, hogy valaki egy új vitamint – nevezzük M-vitaminnak – kíván népszerűsíteni vele, amit a reklám kedvéért most ingyen megkaphatunk. Vajon mi történne a patikákban? Gondolom, tucatnyian taposnák egymást a patikákban, hogy hozzájussanak a csodálatos, új M-vitaminhoz. Mármost gondoljunk bele, hogy ez a vitamin máris elérhető számunkra, mégpedig ingyen, és eredményességét számos tudományos vizsgálat igazolja.

A meditáció azonban nemcsak nehéz esetekben segíthet, hanem a jóllétet is fokozza. Erős kapcsolat áll fenn a meditációs tapasztalat és a pozitív pszichológia között, amely az ember erősségeit és a benne rejlő lehetőségeket tanulmányozza. A meditáció egyik célja – és ami azt illeti, következménye – a belső lehetőségeink fejlesztésének elősegítése és a jóllét fokozása.
A meditáció olyan területek magasabb szintjével hozható összefüggésbe, mint az önbecsülés, az önmegvalósítás, az autonómia, az élettel való elégedettség és a pozitív szemlélet. A kutatások azt is kimutatták, hogy a rendszeresen meditálók jelentősen magasabb szintű pszichológiai jóllétről számolnak be, mint azok, akik nem meditálnak. A meditáció emellett bizonyítottan elősegíti a pozitív interperszonális érzelmek, az empátia és az együttérzés kialakulását, miközben jótékony hatással van az önelfogadásra, az élet értelmének és céljának keresésére és a személyes növekedésre.

A legbámulatosabb tudományos eredmény mégis talán az, hogy a meditáció megváltoztatja az agy fizikai szerkezetét. A meditációt nem végzőkhöz képest a rendszeresen meditálók agyában egyes területek fejlettebbnek bizonyultak, így például a figyelemért, a testen belülről érkező ingerekért vagy a szenzoros folyamatokért felelős agyterületek. A meditációról kimutatták, hogy hatással van az agyalapnál található, amigdalának nevezett területre, amely az érzelmek feldolgozásában játszik szerepet. A meditálóknál az amigdala kevésbé aktív, ami nagyobb érzelmi stabilitást és hatékonyabb stresszválaszt eredményez.

Mindegy, milyen pozitív hatások lebegnek a szemünk előtt, amikor a meditációhoz fordulunk, egy sor csodálatos jótékony hatásban lesz részünk, ha valóban meditálunk (és nem csak bóbiskolunk vagy álmodozunk).

Itai Ivtzan Az éber tudatosság szabadság című könyv szerzóje 

Ajánlott könyveink: