Nárcisztikus GYORSTESZT
2020-10-15
"El tud-e tölteni valamiféle örömmel, csodálattal, hogy a másik ember más?" - teszi fel a kérdést Vekerdy.
Aztán persze a választ is megkapjuk korunk egyik legendás gyermekpszichológusától:
"Ezt csak az élheti át, aki »megvan«. Aki önmagában erősen áll. Aki magát – mindenestől – elfogadja."
Bár a jelenleg érvényben lévő mentális betegségek nemzetközi jegyzékében (a DSM5-ben még igen), de az újban már feltehetően nem lesz benne kifejezetten a nárcizmus önálló kategóriaként, inkább árnyaltabb és összetettebb módon körülírt definíciók válnak hivatalossá.
Azonban, mint társadalmi, szociális és az emberi interakciókat, kommunikációt átható és azokat meghatározó jelenség, a "nárcisztikus attitűd" aktuálisabb, mint valaha.
A kifejezést Sigmund Freud alkotta meg Narkisszoszra utalva, aki egy betegesen önhitt fiatal férfi volt, aki beleszeretett a saját tükörképébe.
Mindannyiunknak elengedhetetlen egy bizonyos fokú nárcizmus az egészséges önszeretethez, és ahhoz, hogy felnőve meg tudjuk magunkat védeni az ártalmaktól.
A nárcizmus, mint személyiségvonás akkor válik "kórosabbá", ha valaki (önmagához mérten természetesen) mások különbözőségét veszélyforrásként észleli. Hovatovább mások érvénytelenítését, kirekesztését, megváltoztatását, likvidálását, elpusztítását tartja megoldásnak. Ennek sikerében mérhető a boldogsága, sikeressége, ebből fakad az ereje, ez a "drogja". A hatalom és kontroll mámora ezerszer erősebb tudatmódosító szer, mint a heroin.
Manapság, a szelfik korában az eddiginél fokozottabb nárcizmus szinte természetes. Akkor beszélhetünk kóros, azaz patológiás nárcizmusról (mint személyiségzavarról), ha bizonyos jellemvonások egyszerre és állandóan jelen vannak a személyiség szerveződésében.
Például
Például
arrogancia: mások félresöprése, leértékelése, ami létszükséglet a látszólagos hatalom- és erőnyeréshez szégyen hiánya: nem képes feldolgozni ezt az érzést, ezért nyíltan vagy rejtve (akár kedvesen, viccelődve), de másokat szégyenít meg irigység: mások sikere számára kudarcjogosultság: különös bánasmódra jogosultak, ezért sokszor találkozhatunk velük üzleti, politikai, tanári pályán tekintélyszemélyekként kizsákmányolás: nem veszik figyelembe mások gondolatait, érzéseit (ezt sokszor jogszabályok, vallási, társadalmi eszmék hirdetésével, "jobbító" szándékba burkolva teszik elvétett határok: nem észlelik a határokat, mások különállóságát, nem ismerik annak tiszteletét. Aki egyetért vele, kiszolgálja igényeit, azokat saját részüknek, saját "meghosszabbításuknak" (tárgyiasítás, biodíszlet) tekintik. Aki pedig nem igazodik ehhez, azokat lértékeli, ellenségnek gondolja, "csenddel veréssel", teljes figyelem megvonással illeti vagy mindezt bünteti, megtorolja. gyermeki, mágikus gondolkodás: ahhoz, hogy valaki magát mindig tökéletesnek lássa, és a saját sérülékenységét elrejtse, ehhez óriási torzítás és illúzió kell. Ebből fakad az életvitelszerű projekció: mások megfigyelése, mások hibáinak felnagyítása, nyomatékosítása, saját negatív érzéseinek másokra vetítése, másokkal való meg- és kiéletése (acting out), különösen a szégyené.Ez sajnos az esetek többségében diagnosztizálatlan és kezeletlen marad, hiszen egy nárcisztikus önmagát tökéletesnek tartja, és a probléma mindig nyilvánvalóan a környezettel, a világgal, tehát mindig másokkal van.
Sőt - mivel sok esetben jó színészi képességekkel vannak megáldva és tökéletesen monitorozzák mások félelmeit és vágyait- sokszor látszólag a társaság, egy munkahely, egy nagyobb csoport "lelkeként", "vezérlőjeként" tűnnek fel. Intenzív, kitörölhetetlen emlékeket hagyva maguk után. Ezt a kéretlen, mindenen áthatoló, ellentmondást nem tűrő, csupán manipulatív céllal létrehozott szívélyességet és "elbűvölést" szokták naívan csak karizmának gondolni.
A belőle fakadó ártó tüneteket, azok hatásait és következményeit a legközelebbi hozzátartozók, gyermekek, családtagok, munkatársak, kollégák, üzleti partnerek stb "hordják ki", viselik el anyagi-, érzelmi veszteségek, és identitásvesztés terheit cipelve.
Ebből fakad, hogy amíg környezet ezt vállalja, együttműködik ezzel a rendszerrel (nárcisztikus együttműködési rendszer, nevezzük mondjuk ner-nek), addig meg is erősíti az illetőt nagyszerűségében, visszaigazolja, hogy minden szuper. Összetéveszti a szeretetet a rajongással és azt el is várja. Ez kapcsolatai sikerességének "fokmérője", hogy valaki mennyire "tűri őt", és igazolja vissza, biztosítja a töretlen rajongásáról, mennyire dícséri. Kimondott vagy sugallt jelmondata: "Ha nem velem vagy, akkor ellenség vagy!"
A beteges, vagy az egészsegesnél fokozottabb nárcizmust a kisgyermekkori-, együttérzést és következetességet nélkülöző társas kapcsolatok lehetséges kimeneteleként látják, a nárcisztikus ember ezt próbálja kompenzálni felnőttkori viselkedésével. Hiszen a személyisége legmélyén szeretet helyett a megszégyenülés, a sérülékenység és emiatt a kiszolgáltatottság lehetősége van. A szakemberek és lelki vezetők állítása szerint a nárcizmus (sem pszichológiai sem pedig spirituális értelemben) nem gyógyítható.
A gyógyulás abból fakad, akkor indul el, amikor az áldozatok átlátják, megértik a személyiségzavar ártó voltát, "felébrednek a bűvöletből" és feladják abbéli reményüket, hogy a nárcisztikus személy megváltozik.(Felhasznált forrás: Kernberg, Kohut, Millon, Hotchkiss, Steven Carter, Julia Sokol, Ross Rosenberg, Dr. Bánki György)
Forrás:
Pataki Bea, addiktológus gyógyász
https://www.facebook.com/gyogyitopillanatok/posts/3570272643023877
Pataki Bea, addiktológus gyógyász
https://www.facebook.com/gyogyitopillanatok/posts/3570272643023877
Ajánlott könyvünk:
