Hűségprogram Ingyenes házhozszállítási lehetőség

MATTHIEU RICARD ÉS CSÍKSZENTMIHÁLYI MIHÁLY TALÁLKOZÁSA

2021-11-09

 Írta: Matthieu Ricard, 2014. augusztus 17.

A flow avagy egynek lenni az idő folyásával
(részlet Matthieu Ricard Boldogság című könyvéből)

Mindenki tapasztalta már, ahogy intenzíven felolvad egy tevékenységben, kísérletezésben vagy érzésben. Ez az, amit Csíkszentmihályi Mihály  flow-nak nevez.

Csíkszentmihályi Mihály és Matthieu Ricard


Az 1960-as években, miközben a kreatív folyamatot vizsgálta, Csíkszentmihályit meghökkentette a tény, hogy amikor egy festmény létrehozása jól ment, a művész teljesen elmerült a munkájában, és addig nem hagyta ott, amíg kész nem lett, és fel sem tűnt neki, hogy fáradt, éhes, vagy kényelmetlen a testtartása. De amint végzett a munkával, az érdeklődése hirtelen elillant. Megtapasztalta a flow állapotát, amely során az elmerülés ténye többet számít abban, amit csinálunk, mint maga a végeredmény.

Csíkszentmihályinak felkeltette az érdeklődését ez a jelenség, ezért számos művészt, hegymászót, sakkjátékost, sebészt, írót és kétkezi munkást interjúvolt meg, akik számára a tevékenységük puszta öröme volt az alapvető ösztönző erő.
Nyilvánvaló, hogy egy hegymászónak, aki tucatszor mászta meg ugyanazt a sziklafalat, kevesebb örömet okoz annak csúcsán állni, mint maga az odajutás. Ugyanez igaz olyanokra, akik konkrét cél nélkül ugyanazt az öblöt kerülik meg vitorláshajón, vagy zenélnek, pasziánszoznak.
Ilyenkor az ember „teljes mértékben magáért a tevékenységért végzi azt. Jelen van az egó és az idő meghaladásának érzete. Minden tett, mozdulat és gondolat elkerülhetetlenül következik az előzőből, mint a jazz-zenészeknél. Az egész lényed bevonódik, és maximálisan kihasználod a képességeidet”.

Az 1994-es téli olimpia aranyérmese, Diane Roffe-Steinrotter megerősíti, hogy semmi másra nem emlékszik a lesiklásból, csak hogy mély relaxációba merült: „Vízesésnek éreztem magam.”
William James azt írta, hogy „a tapasztalatom az, amire hajlandó vagyok figyelni”. 


Az, hogy belépünk-e a flow állapotába, szorosan összefügg a megélt tapasztalatra szánt figyelem mennyiségével. Ha be akarunk lépni a flow-ba, a feladatnak ki kell sajátítania minden figyelmünket, és olyan kihívást kell jelentenie, amely összhangban áll a képességeinkkel.
Ha túl nehéz, beáll a feszültség, melyet szorongás követ; ha túl könnyű, pihenünk, és hamarosan unatkozni kezdünk. A flow tapasztalata során a cselekedet, a külső környezet és az elme közt „együtthangzás” jön létre. A legtöbb esetben ezt a folyékonyságot optimális tapasztalatként éljük meg, mely a kielégülés mély érzésével jár együtt.

Hogy egy személyes példát hozzak: amikor tibeti tanároknak tolmácsoltam, gyakran éreztem így. A tolmácsnak először muszáj minden figyelmét a diskurzusra fordítania, mely öt-tíz percig is tarthat, majd átültetni ezt szóban a másik nyelvre, és így tovább megszakítás nélkül az órákon át tartó előadás végéig. Azt vettem észre, hogy az a legjobb módja annak, hogy ezt végigcsináljam, ha belemerülök egy olyan elmeállapotba, amely nagyon hasonló ahhoz, amit Csíkszentmihályi flow-nak nevez.

Amíg a tanár beszél, az elmémet a teljes elérhetőség állapotában hagyom, mentesen a gondolatoktól, mint egy üres papírlapot; éber, de feszültség nélküli: aztán megpróbálom visszaadni, amit hallottam, ahogy valaki egy olyan kancsó tartalmát öntené ki, amelyet korábban egy másikból töltöttek tele. Csak a kezdőpontra és a tanítás vezérfonalára kell emlékezni: ezután részlet részletet követ, általában erőfeszítés nélkül. Az elme egyszerre fókuszál és pihen. Lehetséges ily módon egy hosszú és bonyolult tanítást meglehetősen hűségesen rekonstruálni.

Ha gondolatok vagy egy külső esemény megszakítja a tolmácsolás flowját, elvész a varázs, és nehéz lehet visszakerülni a vágányra. Ha ez megtörténik, nem csupán néhány részlet vész el: teljesen kiürül a fejem, és semmi sem jut eszembe néhány pillanatig. Végeredményben egyszerűbb nem jegyzetelni, pontosan azért, hogy fenntartsam a flow tapasztalatát. Amikor minden jól megy, ez a folyékonyság a nyugodt öröm érzetét termeli: az öntudatosság – vagyis a személy, ahogy megfigyeli magát – gyakorlatilag hiányzik, a fáradtság feledésbe merül, az idő észrevétlenül telik, mint egy folyó áramlása, amely a távolból észlelhetetlen.

Csíkszentmihályi szerint az ember a leghétköznapibb tevékenységek során is megtapasztalhatja a flow-t, legyen az vasalás vagy gépsor melletti munka. Minden azon múlik, hogyan tapasztaljuk az idő folyását. Ezzel szemben flow nélkül lényegében minden tevékenység unalmas, hacsak nem egyenesen elviselhetetlen.

Csíkszentmihályi arra jutott, hogy némelyek könnyebben lépnek be a flow állapotába, mint mások. Az ilyen emberek általában rendelkeznek „az élettel kapcsolatos kíváncsisággal, érdeklődéssel, kitartással és alacsony énközpontúsággal, mely azt a képességet eredményezi, hogy belső jutalmak motiválják”.

A flow állapotának figyelembevétele számos gyárban (többek között a Volvónál) javította a munkakörülményeket; a galériák és a múzeumok tárgyainak elrendezéseben (pl. a Getty Múzeum Los Angelesben), ahol a látogatókat természetesen vonzza minden egyes következő kiállítás, így fáradtság nélkül mennek végig rajta; és leginkább oktatási intézetekben – pl. a Key School Indianapolisban. Ebben az iskolában a gyerekeket arra bátorítják, hogy a saját ritmusuknak megfelelően addig merüljenek el valamiben, ameddig akarnak, és így a flow állapotában tanuljanak. Jobban érdeklődnek a tanulmányaik iránt, és élvezettel tanulnak.

* * *

A boldogságról
avagy a vadászó-gyűjtögetőtől a modern társadalomig és a munkahelyig

2014-ben Ausztráliában a Boldogság és okai című konferencián lehetőségem volt néhány napot eltölteni az általam igen tisztelt Csíkszentmihályi Mihály pszichológussal, jegyzeteket is készítettem a Mitől érdemes élni? című workshopján, ahol rendkívül érdekes párhuzamot vont a mai modern társadalmunk és a hagyományos vadászó-gyűjtögető kultúra között.

Manapság sokan panaszkodnak a munkahelyükön felmerülő problémákra, amelyek okai közé tartozik a „tevékenységeik feletti csekély irányítás”, az „értékütközések”, a „frusztráció”, az „önbizalomhiány”, a „harag” és a „bizonytalan határok” okozta kellemetlenségek. Ezek a belső konfliktusok szakmai kiégéshez vezethetnek.

Csíkszentmihályi rámutatott, hogy mindezek a kérdések kifejezetten aktuálisnak tűnnek a modern munkakörnyezetben.

A vadászó-gyűjtögető társadalmakban többnyire az emberek irányították tevékenységeiket: ők döntöttek arról, mikor és meddig menjenek vadászni vagy élelmet gyűjteni, mikor pihenjenek, játsszanak, és így tovább. Szinte nem volt lehetőség az értékek ütközésére, hiszen a törzsek korlátozott számú, közel azonos értékrendű emberből álltak.

Némi frusztráció és önbizalomhiány előfordulhatott, amikor valaki kisebb sikerrel vadászott, de ez nem volt jelentős probléma, mivel a kevésbé jó vadászokat természetesen bevonták más feladatokba, például a nyilak előkészítésébe és egyéb hasznos munkákba, ezért a többiek nem vetették meg vagy közösítették ki őket.

Alig volt irigység, mivel a vadászó-gyűjtögető társadalmak egyenlőségre törekedtek, és a javak megosztásán alapultak. Az egyik oka annak, hogy az emberek mindent megosztottak egymással, és semmi felesleges dolgot nem birtokoltak, az volt, hogy senki sem akart pluszterhet cipelni a következő táborba.

Egyértelműen kijelölték a határokat, és mindenki tisztában volt az uralkodó társadalmi normákkal. Az „étosz” Görögországban a falu szabályainak és szokásainak elfogadását jelentette. A haragot igencsak kordában tartották, mivel az emberek rendelkeztek fegyverekkel: kétségtelenül veszélyes volt, ha túlzottan feldühítettek valakit.

A gazdálkodói kultúrákban, ahol a többségnek nem volt fegyvere, kevésbé volt szükség önuralomra, mert sokkal kisebb volt a halálos kimenetelű összetűzések kockázata. Ezzel szemben egy hierarchikus társadalom jött létre, és mivel csak kevesen jutnak fel a csúcsra, a harag és a frusztráció általánossá vált azok között, akiknek ez nem sikerült. Ami az irigységet illeti, a hierarchikus társadalmak kialakulása, amely a mezőgazdaság megjelenésével és a tulajdon felhalmozásával járt, számos frusztrációt szült, mivel nem lehet mindenki egy egyenlőtlen társadalom piramisának csúcsán.

Forrás: https://www.matthieuricard.org/en/blog

Matthieu Ricard blogbejegyzése Németh Szilvia fordítása

„A jó életet az jellemzi, hogy az ember teljesen feloldódik abban, amit csinál.”
Jeanne Nakamura és Csíkszentmihályi Mihály

  

Gyakorlat – Gyakorold a „figyelmes sétát”!

Az alábbiak a vietnámi buddhista mester, Thich Nhat Hanh instrukciói:

„Csak a séta öröméért sétálni, szabadon, eltökélten, sietség nélkül. Jelen vagyunk minden lépésnél. Ha beszélni óhajtunk, megállunk,
és minden figyelmünket a velünk szembenállónak szenteljük, a beszédnek, a figyelésnek... Állj meg, nézz körül, milyen csodálatos az élet: a fák, a fehér felhők, a végtelen ég. Figyelj a madarakra, élvezd a könnyű szellőt. Sétáljunk szabad emberekként, és érezzük, ahogy könnyebbé válnak a lépteink minden pillanatban. Értékeljünk minden megtett lépést.”

A szerző könyvébe itt tudsz beleolvasni:

További cikkek

Sarah Health jegyzetei: Ez a könyv fontos – kérjük, olvasd el!

Ez nem egy könnyelmű kijelentés. Az egészségről és jóllétről szóló több mint 30 éves írói munkásságom során már többször átrágtam magam egy halom vastag „személyiségfejlesztő” könyvön, amelyek azt ígérték, hogy segítenek a sötétségből a fénybe jutni. Néhány közülük hosszú távon megállta a helyét.

Tovább
Interjú dr. Iller Barbarával

Az interjúból kiderül, hogy orvosként miért ajánlja a növényi étrendet; mit jelent az életmód orvoslás és a fenntarthatóság egy étrenddel kapcsolatban; hogyan és miért főzzünk olaj nélkül; mit együnk egy nap ha a teljes értékű növényi étrendet követjük; mit jelent a "béke tányér"; mi a célja az életmódprogramjával; mit jelent a kálcium paradox; mi az a telomer kutatás, milyen hatással van az élethossz kilátásainkra és mennyire fiatalít a teljes értékű növényi étrend.

Tovább
Ön elavult böngészőt használ! A jobb felhasználói élmény érdekében kérjük, frissítse böngészőjét.   Értettem