Az nem vitás, hogy mindenki boldog akar lenni. Ez kisgyerekként még olyan egyszerű: egy baba a szülinapra, egy bicikli karácsonyra, egy vidám családi nyaralás, és boldognak érezzük magunkat. De ahogy telnek-múlnak az évek, egyre több problémával találja magát szemben az ember, és mire beköszönt a felnőttkor, mintha már semmi másból nem állna az élet, csak gondokból, bajokból és megoldandó feladatok végtelen sorából. Mígnem egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy beszürkültünk, megkeseredtünk, hogy nem élünk, csak túlélünk. Egyik napról, hétről, hónapról, évről a másikra. De hová tűnt a boldogság?
És egyáltalán: Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Mi az élet célja és az én életem célja? Hogyan lelhetem meg a szellemi, lelki és fizikai nyugalmat? Hol találhatom meg a teljes egészséget, boldogságot és az igaz szerelmet? Miként virágozhatok ki nap mint nap, ahelyett, hogy megpróbálom átvészelni a napot? Hogyan teljesülhet be az életem úgy, hogy közben nem adom el a lelkem, vagy nem érem be kevesebbel?
Aki feltette már önmagának ezeket a kérdéseket, az pontosan tudja, mennyire elveszett és boldogtalan lehet az ember még akkor is, ha rendezett egzisztenciája van, szerető család veszi körül és minden rendben a munkahelyén. Ez ugyanis sokaknál csak a felszín, ami alatt-mögött egyre mélyülő bánat, komorság, életuntság, netán depresszió húzódik meg.
Blake D. Bauer, a Nem szenvedésre születtél! szerzője hányatott fiatalsága során ugyanúgy elveszni látszott, mint oly sokan… de nem elégedett meg az ideig-óráig tartó megoldásokkal, hanem beleásta magát a természetgyógyászat, a pszichológia, az alternatív gyógyászat és a spirituális gyakorlatok intenzív tanulmányozásába. Kutatása közben rájött, miként gyógyítsa meg önmagát, és hogyan teremtsen egészséges, boldog és hiteles életet.
„Amikor ráébredtem erre az alapvető igazságra, felfogtam, hogy a szeretet forrása bennünk található, és mi magunk testesítjük meg. Amikor pedig erre az ösvényre lépünk, elfogadjuk azt az evolúciós kihívást, hogy szeressük önmagunkat feltétel nélkül, mert csak így lehet igazán szeretni másokat, megtalálni a békét, jól érezni magunkat, vagy kivenni a részünket abból, hogy ezt a világot egy jobb hellyé tegyük.”
Az e felismeréshez vezető utat és folyamatot ismerhetjük meg Blake D. Bauer könyvéből, azokkal a tapasztalatokkal együtt, amelyeket saját szenvedése és gyógyulása során tanult, valamint szakmai sikerei eredményét, amely által ezreknek segített már világszerte ugyanezen törekvésükben. Megközelítése hatékonyan működött sokak számára, akik nem leltek tartós megoldásokra a klasszikus orvostudományban, a pszichiátriában vagy a vallásban. Végtére is, semmilyen segítő szakember nem tud valakiért annyit megtenni, mint ő maga, amikor megbékél az életével és a múltjával. Más figyelheti a folyamatot, irányíthatja, ott lehet, hogy támogassa a félelmek és a fájdalmak feldolgozásában, de végül is senki és semmilyen tabletta nem fogja „megjavítani”.
E könyv szívközpontú logikája támogat majd abban, hogy szembenézzünk félelmeinkkel, felszabadítsuk magunkat és élvezzük az életet. Amennyiben hajlandóak vagyunk teljes mértékben felelősséget vállalni, és elengedni a szégyenkezést, bármit képes leszünk meggyógyítani, átalakítani vagy elérni.
A szerző szándékosan úgy fogalmaz, hogy az olvasó egy belső folyamaton menjen át, melynek eredményeképpen az élete jóra fordul. Az egyes fejezetek szövegei és gyakorlatai új, egészséges idegi és energetikai kapcsolódásokat hoznak létre az elmében és testben. Képesek leszünk bármely pillanatban és helyzetben önmagunk nagyra értékelésére irányítani gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket. Életünk minősége ezek után egy hónap, egy év vagy évtized múlva kizárólag attól függ majd, mennyire engedjük meg magunknak a boldogságot és a jóllétet.
Blake D. Bauer kedvenc mondása, miszerint „ha adsz egy halat egy embernek, egy napra jóllakik, de ha megtanítod halászni, egy életre biztosított a tápláléka”. A „Nem szenvedésre születtél!” is e szellemben szolgálhat iránymutatóul, hogyan is kell hatékonyan pecázni ahhoz, hogy megtaláljuk, amire szükségünk van.
„Hiszem, hogy mindannyian tudjuk: amikor világra jövünk, nem azért születünk, hogy szenvedjünk. Bár hajlamosak vagyunk gyorsan felejteni, mélyen a szívünkben mindannyian tudjuk, hogy az életet élvezni és élni kell, egy céllal a fejünkben, tudatossággal, tisztelettel, kedvességgel és értelemmel. Igen, az élet mindig is állít majd kihívásokat elénk, de mi választjuk meg, hogyan fogunk a megoldásukhoz, ami végtére is meghatározza életminőségünket, egészségünket, munkánkat és kapcsolatainkat. A mód, ahogyan szellemi, érzelmi, fizikai küzdelmeinkre tekintünk, vagy a nagyobb szabadság, boldogság és béke irányába terel majd bennünket, vagy a mélyebb depresszió, szorongás, magány, bizonytalanság és megbánás felé.
Szerencsére minden pillanatban és mindennap választhatunk.”