Nyerd meg John Assaraf könyvét!

Egy áprilisi délutánon, ebéd közben a kezdetben laza beszélgetésünk egészen más irányt vett. Az életem egyre több részletét osztottam meg Alannel. Egy darabig türelmesen hallgatott, majd arról kezdtem panaszkodni, hogy mit rontottam el, hogy nincs végzettségem, nincs pénzem, nincsenek kapcsolataim, nincsenek képességeim…

• John – szakított félbe –, bármi is történt veled a múltban, az nem számít. A múlt már történelem. Az egyetlen fontos dolog az, hogy ma milyen döntéseket hozol, és hogy a döntéseidet a saját magad szolgálatába állítsd. Ma! A múltadat nem tudod megváltoztatni, de a jövődet igen.

Meghökkentem, és tele voltam kétkedéssel. Egy pillanattal később pedig felcsillant előttem egy reménysugár.

• És mégis mit kéne tennem? Hogyan változtassam meg a jövőmet?
• Válaszolj három egyszerű, mégis nagyon fontos kérdésre.

Ezek a kérdések örökre megváltoztatták az életem folyását.

• Mi az, amit tulajdonképpen szeretnél elérni?

Gondosan fogalmazta meg a kérdést, hiszen nem úgy tette fel, hogy mit gondolok, mit tudnék elérni, hanem, hogy mire vágyom igazán. Megosztottam vele a legmerészebb céljaimat és álmaimat, például hogy negyvenöt évesen nyugdíjba vonulni hárommillió dollárral a számlámon. Elmeséltem, milyen flancos otthont szeretnék, menő sportautókat és elegendő pénzt, hogy beutazzam a világot, és gondoskodjak a szüleimről. Megértően bólogatott.

• Miért kell elérned ezeket a célokat?

Arra kért, hogy még mélyebbre ássak, és annyi indokot hozzak fel, amennyit csak tudok, mert, ahogy magyarázta: „Szükséged lesz erre, hogy időnként újra meggyőzd magad, amikor úgy érzed, nem azt csinálod, amit kellene.”

Aztán nekem szegezte a legfontosabb kérdést. Ismét mélyen a szemembe nézett, mintha csak a lelkembe bámult volna, és azt kérdezte:

• Csupán kedvedre lenne, vagy tényleg elszántad magad, hogy elérd a céljaidat és álmaid életét éld?”
• .. te jó ég. Én... Szóval, mi a különbség?” – kérdeztem.
• Ha kedved telne benne – mondta –, akkor csak azt fogod megtenni, ami kényelmes neked, és könnyen megy. Mendemondákat és kifogásokat fogsz kitalálni, hogy miért nem cselekszel. Megengeded a múltbeli vagy a jelenlegi körülményeidnek, hogy irányítsák a gondolataidat és a tetteidet. Ha csak kedved telne valamiben, akkor nem leszel hajlandó vállalni a kényelmetlenségeit annak, hogy megváltoztasd magad. Márpedig a változás feltétlenül szükséges, ha komolyan gondolod, hogy szakítasz a jelenlegi berögződéseiddel, szokásaiddal és az eredményeiddel, amelyekben élsz. Ha viszont elszántad magad, akkor bármiről is legyen szó, meg fogod tenni. A kételyeid és a félelmeid ellenére is cselekedni fogsz. Ha elszánt vagy, akkor fejleszteni fogod a tudásodat, a képességeidet, és átalakítod magadban a berögződéseidet arra vonatkozólag, hogy mit vagy képes elérni. Ha komolyan gondolod, és elszánt vagy, akkor bármit képes leszel elengedni, ami visszatart. Megtanítom neked, hogyan szilárdítsd meg a gondolkodásmódodat. Itt kell kezdened, és innen indul ki a belső változás, ami szükséges ahhoz, hogy átlépj a mentális és az érzelmi akadályokon. Azt is megtanítom neked, hogyan írd felül a tudatalattidat, a kellemetlen érzéseidet és az automatikusan gátló viselkedési sémáidat, amelyek miatt egy helyben topogsz.

Néhány másodpercnyi csend következett.

• Szóval – kérdezte Alan halkan – kedvedre lenne a változás, vagy el is szántad magad?

Izgatott és rémült voltam.

• Szóval? – kérdezte ismét halkan. Végül a kezemet nyújtottam neki, hogy megrázzam az övét.
• Elszántam magam. Vágjunk bele!

Ez volt az az elhatározás, amelyet tizenkilenc évesen megtettem, és elindított az úton. Ez volt az a pillanat, amely közelebb vitt nagyszabású álmaim felé, és olyanná alakította az életemet, amilyenné akartam.

Te is megteheted ugyanezt az elhatározást.