Két évet éltem poliamorként, majd inkább visszatértem a monogámiához. (Hogy miért, az egy külön cikket érdemelne.) Amiről most mesélni szeretnék, az az, hogy bár a két év alatt sokat változtam, fejlődtem, Franklin Veaux és Eve Rickert, Nyitott szívvel több kapcsolatban című könyve még így is több olyan területre rávilágított, amiben monogámként is bőven tudok még fejlődni.
Emlékszem, Soma Mamagésa Tiszta Szex című könyvében olvastam először a kapcsolatnyitásról, és teljesen lenyűgözött. Akkor még nem tudtam, hogy valóban erre vágyom-e vagy sem - pláne, hogy én egyáltalán nem vagyok bővér, hanem épp az ellenkezője (nagyon ritkán kívánom a szexet). Őszintén lenyűgözött, hogy ennyire sokfélék lehetünk, ennyiféle kapcsolat, ennyiféle szexualitás létezik.
A poliamoria koncepciójával csak később találkoztam. A poliamoria, azaz többszerelműség az én olvasatomban olyan kapcsolati forma, ahol megengedjük egymásnak, hogy többekkel is ápolhassunk szerelmi kapcsolatot. Azaz nekem is lehessen több kedvesem és a kedveseimnek is – ha szeretnének. Pont a legjobbkor hallottam erről, ugyanis abban az időben volt egy régóta tartó párkapcsolatom, amiben jól éreztem ugyan magam, de mellette felkeltette a figyelmem egy másik férfi is. Talán még szerelmes is voltam belé. Úgy éreztem, a poliamoria egyenesen a megváltást hozta el nekem!
Ujjongtam, hogy akkor nem is kell választani a két férfi közül, hanem legálisan, megcsalás nélkül is megélhetném akár mindkettőt. Az első örömömet aztán az ijedtség követte: jó-jó, de hogyan csináljam mindezt? Hogyan mondjam el a páromnak, hogy nyitni szeretnék? Mit fog ő ehhez szólni? És ha nyitott lesz rá ő is, akkor hogyan csináljuk, hogy ne rokkanjon bele a kapcsolatunk és semelyikünk se sérüljön? Ráadásul az akkori párom nem volt épp a lelkizés mestere, nem tudott olyan jól kapcsolódni az érzelmeihez sem.
Működhet-e egy nyitott vagy akár egy poliamor kapcsolat, és ha igen, hogyan? Mit tegyen az, aki nyitni szeretne, és mit azok, akik már megpróbálkoztak ezzel, de még úgy érzik, nem működik igazán jól, sok bennük a kérdés, a félelem, sok feszültséget okoz ez a helyzet. Nagy szerencsémre én sok kérdésemre választ kaptam az akkor nagyon aktív Poliamoria Magyarország közösség találkozóin, ami hatalmas kincs volt. Könyveket is ajánlottak, amik akkor még csak angolul voltak elérhetőek. Ha nem lettem volna budapesti és nem tudok személyesen találkozni más polikkal, és/vagy nem tudtam volna angolul, teljesen elvesztem volna.
A mai kapcsolatnyitók viszont már sokkal szerencsésebb helyzetben vannak, ugyanis megjelent magyarul is a „poliamor biblia”. A Nyitott szívvel több kapcsolatban című könyve egy igazi alapmű a (leendő) poliamorok számára. Nem csoda, hogy ezt ajánlotta már korábban is a poli közösség, és hogy a könyv lektori és fordítói munkájában is komoly részt vállaltak a csoport tagjai, a poliamoria hazai legismertebb kutatói.
Azért szeretik a biblia kifejezést használni rá, mert a szerzők igyekeztek leírni benne mindent, ami egy kiegyensúlyozott poliamor élethez szükséges lehet. A saját személyes történetükön túl számos egyéb valódi sztorit osztanak meg, amitől igazi gyakorlati kézikönyvként forgathatjuk.
Aki ismer polikat, tudja, hogy egyáltalán nem céljuk a „térítés”, nem akarják leigázni, megszüntetni a monogámiát. Azért beszélnek nyilvánosan a témáról, hogy jobban elfogadja a széles társadalom az ő életmódjukat illetve segíteni tudjanak azoknak, akik erre az útra léptek. Ez a könyv is így működik.
De nem csak az empátia-ébresztés miatt érdemes azok kezébe adni a Nyitott szívvel több kapcsolatban önyvet, akik most és a jövőben is monogámiában szeretnének élni. Ez a közel 500 oldalas kapcsolati útmutató monók számára is nagyon hasznos és tanulságos!
Miért hasznos ez bárkinek, aki párkapcsolatot ápol valakivel? Ezt alátámasztandó szemezgetek kicsit a tartalomjegyzék fejezeteiből…
A kommunikációról szóló fejezettel kezdtem az olvasást és egyből fején talált a felismerés, hogy pont ugyanezt szokta mondani nekem a párom is, amit a szerző is javasol: mondjam már ki konkrétan, mit akarok. Hiába, még nekem is van mit fejlődnöm a kommunikáció terén!
Amikor poliként élünk, fokozottan igaz, hogy ha valamire szükségünk van, azt kommunikánunk kell. Így írják a szerzők: „el kell döntened, kitől és hogyan fogod kérni azt a bizonyos dolgot”, ez pedig „rákényszerít arra, hogy pontosan feltérképezd, mire is van szükséged”. Például: ha arra vágysz, hogy valaki elkísérjen az orvoshoz, ki kell találnod, kit szeretnél erre megkérni, és ezt kommunikálnod is kell felé.
Monogámként könnyebben belefuthatunk abba a játszmába, hogy alapból elvárjuk a párunktól, hogy tudnia kéne, hogy mi azt szeretnénk, hogy elkísérjen akkor is, ha nem mondjuk azt. Vagy még rosszabb: úgy kezdjük, hogy „Te sosem jössz velem sehova.”, holott valójában például az a helyzet, hogy félünk az orvostól, és szeretnénk, ha a párunk támogatna ebben.
Kérni persze nem könnyű, hiszen „belénk táplálták, hogy a szükségleteinkért kiállni önző dolog” – írják. Sokan inkább udvariaskodunk és azt kérjük, amiről azt hisszük, hogy nem nagy teher a másiknak. Így viszont nem vagyunk igazán önmagunk. Mindemellett azt feltételezzük a párunkról, hogy ha olyat kérünk, ami neki nem oké, nem mond majd nemet, mert ő is udvariaskodni fog.
Hányszor rajtakapom én is magam, hogy ahelyett, hogy azt mondanám: „A hétvégén kirándulni szeretnék. Eljönnél velem?”, inkább megkérdezem első körben, hogy „Mik a terveid a hétvégére?” és csak hosszú körök után lyukadunk ki oda nagy nehezen, hogy mit is szeretnék valójában. Ahogy a könyv is írja: „Lényeges a különbség aközött, hogy: „Szeretnél lefeküdni?”, „Jössz aludni?”, „Szeretném, ha együtt bújnánk ágyba!”, vagy „Szeretném, ha velem foglalkoznál!”.
Fontosnak tartom, hogy minél többen elolvassák Franklin Veaux és Eve Rickert, Nyitott szívvel több kapcsolatban című könyvét, sőt: ne csak elolvassák, de el is kezdjék átbeszélni az ott található témákat akár a párjukkal, akár a barátaikkal.
Forrás: https://ujegyensuly.hu/kapcsolatok/poliamoria