Emlékszem, Soma Mamagésa Tiszta Szex című könyvében olvastam először a kapcsolatnyitásról, és teljesen lenyűgözött. Akkor még nem tudtam, hogy valóban erre vágyom-e vagy sem - pláne, hogy én egyáltalán nem vagyok bővér, hanem épp az ellenkezője (nagyon ritkán kívánom a szexet). Őszintén lenyűgözött, hogy ennyire sokfélék lehetünk, ennyiféle kapcsolat, ennyiféle szexualitás létezik.

A poliamoria koncepciójával csak később találkoztam. A poliamoria, azaz többszerelműség az én olvasatomban olyan kapcsolati forma, ahol megengedjük egymásnak, hogy többekkel is ápolhassunk szerelmi kapcsolatot. Azaz nekem is lehessen több kedvesem és a kedveseimnek is – ha szeretnének. Pont a legjobbkor hallottam erről, ugyanis abban az időben volt egy régóta tartó párkapcsolatom, amiben jól éreztem ugyan magam, de mellette felkeltette a figyelmem egy másik férfi is. Talán még szerelmes is voltam belé. Úgy éreztem, a poliamoria egyenesen a megváltást hozta el nekem! 


Hogyan nyissuk ki a kapcsolatunkat?                                                               

Ujjongtam, hogy akkor nem is kell választani a két férfi közül, hanem legálisan, megcsalás nélkül is megélhetném akár mindkettőt. Az első örömömet aztán az ijedtség követte: jó-jó, de hogyan csináljam mindezt? Hogyan mondjam el a páromnak, hogy nyitni szeretnék? Mit fog ő ehhez szólni? És ha nyitott lesz rá ő is, akkor hogyan csináljuk, hogy ne rokkanjon bele a kapcsolatunk és semelyikünk se sérüljön? Ráadásul az akkori párom nem volt épp a lelkizés mestere, nem tudott olyan jól kapcsolódni az érzelmeihez sem.

Működhet-e egy nyitott vagy akár egy poliamor kapcsolat, és ha igen, hogyan? Mit tegyen az, aki nyitni szeretne, és mit azok, akik már megpróbálkoztak ezzel, de még úgy érzik, nem működik igazán jól, sok bennük a kérdés, a félelem, sok feszültséget okoz ez a helyzet. Nagy szerencsémre én sok kérdésemre választ kaptam az akkor nagyon aktív Poliamoria Magyarország közösség találkozóin, ami hatalmas kincs volt. Könyveket is ajánlottak, amik akkor még csak angolul voltak elérhetőek. Ha nem lettem volna budapesti és nem tudok személyesen találkozni más polikkal, és/vagy nem tudtam volna angolul, teljesen elvesztem volna. 


Létezik szakirodalom, ami súg

A mai kapcsolatnyitók viszont már sokkal szerencsésebb helyzetben vannak, ugyanis megjelent magyarul is a „poliamor biblia”. A Nyitott szívvel több kapcsolatban című könyve egy igazi alapmű a (leendő) poliamorok számára. Nem csoda, hogy ezt ajánlotta már korábban is a poli közösség, és hogy a könyv lektori és fordítói munkájában is komoly részt vállaltak a csoport tagjai, a poliamoria hazai legismertebb kutatói.

Azért szeretik a biblia kifejezést használni rá, mert a szerzők igyekeztek leírni benne mindent, ami egy kiegyensúlyozott poliamor élethez szükséges lehet. A saját személyes történetükön túl számos egyéb valódi sztorit osztanak meg, amitől igazi gyakorlati kézikönyvként forgathatjuk.


Monogám pároknak is ajánlott ez a könyv

Aki ismer polikat, tudja, hogy egyáltalán nem céljuk a „térítés”, nem akarják leigázni, megszüntetni a monogámiát. Azért beszélnek nyilvánosan a témáról, hogy jobban elfogadja a széles társadalom az ő életmódjukat illetve segíteni tudjanak azoknak, akik erre az útra léptek. Ez a könyv is így működik.

De nem csak az empátia-ébresztés miatt érdemes azok kezébe adni a Nyitott szívvel több kapcsolatban önyvet, akik most és a jövőben is monogámiában szeretnének élni. Ez a közel 500 oldalas kapcsolati útmutató monók számára is nagyon hasznos és tanulságos!

Miért hasznos ez bárkinek, aki párkapcsolatot ápol valakivel? Ezt alátámasztandó szemezgetek kicsit a tartalomjegyzék fejezeteiből…

  • „Figyelj oda önmagadra” – ebben támogat a könyv egyik része. Egy monogám kapcsolatban sem jó, ha teljesen alávetjük magunkat a másiknak és a párkapcsolatnak, és mi közben elveszítjük magunkat, nem figyelünk az érzéseinkre, nem képviseljük saját magunkat.
  • „Határaink kijelölése” – Bár egy mono kapcsolatban nem téma, hogy meghatározzunk olyan szabályokat, hogy ki kivel milyen randira mehet el, de a határhúzás náluk is ugyanolyan fontos. A polik szerencsések abból a szempontból, hogy mivel mélyen kapcsolódnak több emberhez is, emiatt nem tudják megúszni, hogy átbeszéljék a dolgokat: kinek mi fér bele és mi nem, mikor, mitől hogyan érzi magát és hogyan tudnak ezen javítani. Sokkal inkább rá vannak kényszerítve arra, hogy átbeszéljék a konfliktusokat és megoldásokat találjanak rájuk, különben borul az egész rendszer. Egy mono kapcsolatban sokkal könnyebb ezeket a szőnyeg alá söpörni. Persze nem tanácsos, ezért is érdemes tanulni a poliktól.
  • „Szabályok és megállapodások” – Tegyük fel, van egy sorozatotok, amit együtt szerettek nézni. Ha valóban fontos számodra (számotokra), hogy ez egy közös élmény legyen, akkor fontos tisztázni, hogy senki se nézze meg az újabb részt a másik kedvesével, se egyedül, vagy a haverjával. Tisztázandó téma lehet poliknál az is, hogy ki mikor hol alszik. Rendben van-e, ha a másik kedvesünknél alszunk? Mi történik, ha egy buliban összejövünk valakivel és vele szeretnénk tölteni az éjszakát?
  • Monogámoknál téma lehet(ne) ez is (ha nem lenne a legtöbb kapcsolatban tabu): Megcsodálhatok-e valakit mást, mint a párom és megoszthatom-e a kedvesemmel, hogy mennyire szexi az az illető? Sajnos a legtöbbünk nem olyan közegben nőtt fel, ahol láthatott volna jó mintákat őszinte, nyílt párkapcsolati kommunikációra – akár mono, akár etikus nemmonogám kapcsolatban. 


A kommunikáció mindennek a kulcsa

A kommunikációról szóló fejezettel kezdtem az olvasást és egyből fején talált a felismerés, hogy pont ugyanezt szokta mondani nekem a párom is, amit a szerző is javasol: mondjam már ki konkrétan, mit akarok. Hiába, még nekem is van mit fejlődnöm a kommunikáció terén!

Amikor poliként élünk, fokozottan igaz, hogy ha valamire szükségünk van, azt kommunikánunk kell. Így írják a szerzők: „el kell döntened, kitől és hogyan fogod kérni azt a bizonyos dolgot”, ez pedig „rákényszerít arra, hogy pontosan feltérképezd, mire is van szükséged”. Például: ha arra vágysz, hogy valaki elkísérjen az orvoshoz, ki kell találnod, kit szeretnél erre megkérni, és ezt kommunikálnod is kell felé. 

Monogámként könnyebben belefuthatunk abba a játszmába, hogy alapból elvárjuk a párunktól, hogy tudnia kéne, hogy mi azt szeretnénk, hogy elkísérjen akkor is, ha nem mondjuk azt. Vagy még rosszabb: úgy kezdjük, hogy „Te sosem jössz velem sehova.”, holott valójában például az a helyzet, hogy félünk az orvostól, és szeretnénk, ha a párunk támogatna ebben.

Kérni persze nem könnyű, hiszen „belénk táplálták, hogy a szükségleteinkért kiállni önző dolog” – írják. Sokan inkább udvariaskodunk és azt kérjük, amiről azt hisszük, hogy nem nagy teher a másiknak. Így viszont nem vagyunk igazán önmagunk. Mindemellett azt feltételezzük a párunkról, hogy ha olyat kérünk, ami neki nem oké, nem mond majd nemet, mert ő is udvariaskodni fog.

Hányszor rajtakapom én is magam, hogy ahelyett, hogy azt mondanám: „A hétvégén kirándulni szeretnék. Eljönnél velem?”, inkább megkérdezem első körben, hogy „Mik a terveid a hétvégére?” és csak hosszú körök után lyukadunk ki oda nagy nehezen, hogy mit is szeretnék valójában. Ahogy a könyv is írja: „Lényeges a különbség aközött, hogy: „Szeretnél lefeküdni?”, „Jössz aludni?”, „Szeretném, ha együtt bújnánk ágyba!”, vagy „Szeretném, ha velem foglalkoznál!”.

Fontosnak tartom, hogy minél többen elolvassák Franklin Veaux és Eve Rickert, Nyitott szívvel több kapcsolatban című könyvét, sőt: ne csak elolvassák, de el is kezdjék átbeszélni az ott található témákat akár a párjukkal, akár a barátaikkal.

Forrás: https://ujegyensuly.hu/kapcsolatok/poliamoria


Olvass bele a könyvbe: