Sámán gyógyító London belvárosában

Jo Bowlby

Jo Bowlby egy hampshire-i pénzügyi szakember lánya, valamint a hazájában élő gazdagok és nagy hatalmúak titkos sámánja. Most Gavanndra Hodge-on végzi el varázslatát…

Egy kanapén fekszem kristállyal a mellkasomon, és égő amazóniai fa illata járja át a levegőt. A sámánom, aki a q’ero törzsnél tanult Peruban, egy dísztök formájú csörgőt ráz a fejem körül, miközben elképzelem, hogy egy fehér szárnyas lovon lovagolok (azt hiszem, még szarva is van) a távoli csillagokig.

Ez egy rendkívül élethű utazás. De nem a perui esőerdőben vagyok, és a sámánom sem egy törzs poncsót viselő tagja. Egy meglehetősen előkelő ház alagsorában tartózkodom, kilátással a Battersea parkra, a sámánom pedig Jo Bowlby, aki a Sunningdale-hez közeli vidéken nevelkedett. Édesapja pénzügyi szakember volt, Jo pedig a Heathfield iskolában tanult, és imád lovagolni és teniszezni. „Soha nem akartam olyasvalaki lenni, akinek állása, Volvója, vidéki háza és labradorja van – mondta. – Megrémített maga a gondolat, hogy a hagyományos élet mellett kötelezzem el magam, és ne az érdeklődésemnek megfelelően éljek.”

gy tehát Jo tíz éve sikeres vállalkozást vezet a saját házában, ahol vezérigazgatókat, popsztárokat, színészeket, az SAS (Különleges Légi Szolgálat) katonáit, sőt még az édesapja hajszálcsíkos öltönyös, zsebórás bankár barátait is kezeli. A perui esőerdőkben és hegyekben több mint kétezer évvel ezelőtt kidolgozott módszereket alkalmazza, amelyekkel olyan embereken segítettek egykor, akiknek az élete annyira különbözött a miénktől, hogy el sem tudnánk képzelni. Akkoriban nem voltak autók, nem volt áram, mobiltelefon, nem voltak irodák, adók, nem volt iskola, szupermarket, államforma, kórház, hideg és meleg folyóvíz – egyetlen olyan dolog sem, amiről azt gondoljuk, hogy civilizált emberré tesz minket.

De egy pillanatra felejtsük el azokat a dolgokat, amelyek elválasztanak bennünket egy kunyhóban élő inka törzstől, és emlékezzünk azokra, amelyek összekötnek – szerelem, veszteség, boldogság, szomorúság, remények, vágyak, képzelet, félelmek. Jo ezeket a könyörtelen, sikerorientált, ultra racionális, elvárosiasodott 21. századi iparmágnásokat, kitűnő teljesítményt nyújtókat és milliomosokat pontosan ugyanazokkal a problémákkal kezeli, mint amilyenekkel sámán elődei gyógyították betegeiket: szorongás, kimerültség, depresszió, kapcsolatvesztés. Mert mindannyian emberek vagyunk – bárhol és bármikor élünk, akár egy törzs tagjaként, akár üzletemberként –, ugyanaz az idegrendszerünk, ugyanaz a mimikánk, ugyanazok a testi és lelki szükségleteink.

A sámánizmus valószínűleg az egyik legrégebbi ismert spirituális gyógyító gyakorlat, a hagyományok széles skálájával, amelyet a világ különböző társadalmaiban megfigyeltek Finnországtól Koreán át Peruig. Eredetileg a sámán orvos és terapeuta is volt, akihez a falusiak előrelátásért (jóslatért? tanácsért?) és gyógyulásért fordultak, mindezt meghintve némi varázslattal. „Az első sámánok voltak azok, akik tanulmányozták az állatok vándorlási szokásait, hogy meg tudják mondani a vadászoknak, merre menjenek – magyarázza Jo. – Megtanulták a természet körforgását, ahogy azt is, mely növények alkalmasak gyógyításra.”

A modern világ betörésével sok sámán gyakorlat elveszett, de néhány azért még fennmaradt a Föld távoli szegleteiben. „A történet szerint, amikor a 16. században megérkeztek a hódítók Peruba, a kecsua indiánok az Andok magasabban fekvő területeire menekültek. Hatvan évvel ezelőtt azonban falvaikat elhagyva visszatértek szent völgyükbe a hagyományaikhoz és a technikáikhoz, amelyek mind politikától, mind pedig vallástól mentesek voltak.”

A q'ero sámánok csörgőket, kristályokat, fafüstölőket, beszélgetést, történetmesélést és „energiamunkát” használnak (amelynek során a sámán érintéssel hozza ki a páciens testét az „üss vagy fuss” túlfeszült állapotából). „Növényi gyógyszereket” is alkalmaznak, különösen egy hallucinogén trópusi növényt, az ajahuaszkát, amely DMT-(dimetil-triptamin) tartalma miatt néha kellemetlen, néha boldogító, olykor hallucinogén hatást vált ki.

A DMT az Egyesült Királyságban „A” osztályú drognak számít, vagyis illegális. Jo ezért a spirituálisan kalandvágyó és megfelelően felkészült egyének számára privát „gyógyítóutakat” kínál Peruba, ahol együtt dolgozhatnak az Amazonas és az Andok mestergyógyítóival, és e növény fogyasztására is kapnak lehetőséget egy helyi ayahuasquero felügyelete mellett (ő egy képzett sámán, aki másokon is alkalmazhatja ezeket az őshonos növényeket). Jo maga is sokszor fogyasztott ajahuaszkát, és ez megváltoztatta a gondolatvilágát.

Jo nem szerette Heathfieldet, és soha nem viselte jól a tekintélyelvűséget, ha előírták neki, mit kell tennie. Iskola után 18 évesen egy ingatlanügynöknek dolgozott Chelsea-ben, majd 19 éves korában Adam Faith átcsábította magához. A színész/énekes akkoriban hozott létre egy közvetítő céget a szórakoztatóipar és a londoni üzleti világ között, hogy a hírességek okosabban fektessék be a pénzüket. „Mindig Harry bárjában, a Savoy Grillben és a San Lorenzóban ebédeltünk, és minden alkalommal a 19-es asztalnál ültünk, a lépcső aljánál.”

Húszas évei végén megalapította az Evening Standard könyvkiadó részlegét, majd irodalmi ügynök lett, és pénzügyekről, valamint spiritualitásról szóló könyvekre szakosodott. De mindvégig kutatott valami mélyebb értelem után. „Nem tudtam kiverni a fejemből azt a gondolatot, hogy az élet több annál, mint az az út, amelyen jártam. Vegyes érzelmeim voltak, kissé üresnek és értelmetlennek éreztem mindent magam körül. Gyermekkoromban mindig is vonzottak a bölcs, öreg karakterek, mint például a guru a Kim című filmben.”

Ezért azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy tanulmányozni kezdi a zent, de rá kellett jönnie, hogy ez sem az ő útja (habár még most is van egy kicsiny zen kertecske az asztalán). Karatét tanult Budokwaiban, a fulhami harcművészeti klubban, ahol Guy Ritchie volt az edzőpartnere. Két év alatt megszerezte a fekete övet, majd a jógának szentelte magát. Pszichoterápiát is tanult a londoni Regent’s Egyetemen, de valahogy mégsem találta a helyét. „Sohasem akartam elvonulni egy asramba. Sosem akartam feladni az életemet, a barátaimat és a családomat.” De egészen biztos volt abban, hogy van valami más is, a létezés egy másik szintje, és minden vágya az volt, hogy rátaláljon.

Aztán egy barátja meghívta egy előadásra, amelyet Alberto Villoldo kubai pszichológus és orvos-antropológus tartott, aki több mint tíz évig dolgozott együtt az Amazonas sámánjaival, és számos könyvet írt a sámánizmusról. „Rögtön megkedveltem, mert vidám volt, és öltönyt viselt – mondja Jo. – Megkönnyebbültem, hogy nem poncsó van rajta, és nincs térdig érő szakálla. Minden szava lenyűgözött. Megnyitotta ezt a varázslatos és rendkívül vizuális világot, ugyanis a sámánok az állatokat és a természetet használják fel belső világunk feltérképezésére és megvilágítására.” Jo a következő négy évet Amerikában és Peruban töltötte, ahol Villoldo és a gyógyítók tanításaival sámánnak tanult. Részt vett számos ajahuaszka-szertartáson, és az utolsó beavatást a q’ero törzs vénjeitől kapta a Pachatusan hegyen 2006-ban.

A q’erók nem tudnak írni, ezért a környező táj vizuális szimbólumait használják, hogy segítsenek a betegeknek jobban megérteni önmagukat és a valóságot. Különösen a sámáni „gyógyító kör” állatait használják, köztük kígyót, jaguárt, sast és kolibrit. „A kígyó az ösztöneire támaszkodik a túléléshez, és csak azt látja, ami szó szerint közvetlenül előtte van – magyarázza Jo. – Ezen a szinten a fizikai testünket látjuk, de érzelmi, lelki vagy spirituális énünket nem. A jaguár az elmét képviseli, ahol hiedelmeink, elképzeléseink és érzelmeink befolyásolják saját valóságunk érzékelését. A kígyó ösztönei pusztán a túlélésre irányulnak, a jaguár azonban kíváncsi és érdeklődő. A kolibri a lelket jelképezi, amelyhez a művészeten, a zenén, a rituálékon és a szertartásokon keresztül jutunk el. A sas a szellem, a tiszta energia szimbóluma. Ezen a szinten nincs »én« – már nem tekintjük magunkat egyéniségnek, minden összekapcsolódik egymással. Ezt meditációban lehet a legjobban megtapasztalni. Mindannyian ismerjük az első két szintet, a fizikait és a szellemit, amelyek hajlamosak a teljes figyelmünket magukra vonni. Diétázunk és sportolunk, hogy vigyázzunk testünkre, éveket szentelünk a gondolataink elemzésére és megértésére, de a mai nyüzsgő világban a lelket és a szellemet általában figyelmen kívül hagyjuk. Ritkán adunk magunknak időt, hogy álmodozzunk és elképzeljük a jövőt. Ilyenkor hajlamosak vagyunk elhessegetni álmainkat, és azt mondani magunknak, hogy legyünk reálisabbak.”

A sámánok szerint úgy érhetjük el a boldogságot és a teljességet, ha e négy állapot között mozgunk, ha egyensúlyban tartjuk őket, és nem hagyjuk, hogy valamelyik közülük feleméssze minden energiánkat. „Hacsak nem az a típus vagy, aki a Himalájára menekül, és éjjel-nappal meditál, akkor nem akarsz tartósan a szellem szintjén tartózkodni. A mindennapi valóságban kell élnünk, és fizetnünk kell a számlákat. Azt sem szeretnéd, hogy csak fizikai szinten éld meg az életet, érzelmektől, látomásoktól és álmoktól mentesen. Minden szint egyformán fontos.”

Jo a kliensekkel töltött idő nagy részét annak szenteli, hogy a „gyógyító kör” szimbólumait használva átvezeti őket az észlelés különböző szintjein. Az egyik állapot problémái úgy oldhatók meg, ha átlépünk a következő állapotba, és egy másik szemszögből újra megvizsgáljuk a problémát. „A tudás hatalom – mondja. – Azt használom fel, ami az ügyfeleim életében zajlik, hogy megmutassam nekik, hogyan alkalmazzák magukra vonatkozóan a négy területet. Biztonságban érezzük magunkat »áramlásunkban«, ha ez a négy szint egyensúlyban van. Fontos eszköz az egyensúly és az érzékelés megváltoztatásának ismerete, de a megértés gyakran semmin nem változtat” – teszi hozzá. A dolgokat magunknak kell megtapasztalnunk, ezért a legtöbb foglalkozás „energiamunkával” is jár – ilyenkor jönnek a csörgők, a kristályok, a kézrátétel.

„Az energiagyógyászat különösen hatékony, mert lehetőséget ad a kliensnek arra, hogy kilépjen a helyzetéből, a mindennapjaiból, és megváltozzon a tudatossága. A csörgők, a kristályok pusztán egzotikus kellékeknek tűnhetnek, de mindegyiknek megvan a saját feladata és célja. Vannak, amelyek megtisztítják a gyógyulni vágyót a negatív energiáktól, míg mások utazásra hívják a pácienseket. A csörgő hangja elsődleges fontosságú, mert lecsendesíti az elmét és transzszerű állapotot teremt, a kézrátétellel pedig megnyugtatjuk az idegrendszert.”

Jo Bowlby

https://www.thetimes.co.uk/article/meet-jo-bowlby-shaman-to-the-a-list-jtlsqvg8r

A „kézrátétel” során Jo a hátad alá csúsztatja a kezét, miközben az ágyon fekszel. Eleinte furcsa, de olyan sokáig marad így, hogy lehetetlen nem ellazulni. „Talán a legfontosabb technika, amit megtanultam, hogy miként kell felszabadítani a testet a félelemre adott primitív reakció alól. Az »üss, vagy fuss«, ami fokozott éberséget és felgyorsult reflexeket tesz lehetővé, életmentő lehet vészhelyzetben, de káros, ha hosszabb ideig ebben a magas éberségi állapotban maradunk. Az évek során azt tapasztaltam, nem számít, hogy a kliens tényleges élet-halál helyzetbe került, ragaszkodik-e a múltbeli traumatikus élményekhez, vagy egyszerűen túlingerelte a mindennapi élet ritmusa – a hatás ugyanaz. Teste megreked a felfokozott vészhelyzet állapotában. Saját tapasztalatból tudom, hogy amikor a test felszabadul az »üss, vagy fuss« okozta stresszhatás alól, azonnal érzed a különbséget. Nagyon nehéz ezt az érzést megfogalmazni, de több egyszerű ellazulásnál.”

A legszélsőségesebb és egyesek szerint egyben a legátalakítóbb sámáni élmény az ajahuaszka-szertartás. Ennek során az „ajahuaszkatea” elfogyasztása után (majd a nagy részét kiöklendezve) az emberek szembesülnek démonaikkal, bármennyire rémisztőek is, és remélhetőleg legyőzik félelmeiket, sőt, isteni látomásokat is tapasztalhatnak. Ám az elmúlt néhány évben az ajahuaszka-turizmus rendkívüli módon megnövekedett Dél-Amerikában, és ha nem kontrollálják, veszélyes is lehet: tavaly egy kanadai megölt egy brit férfit egy Iquitoshoz közeli kunyhóban, miközben mindketten ajahuaszkát fogyasztottak. Ez a szer roppant erőteljes tudatmódosító hatással bír.

„Ez nem a csoda és a boldogság garantált utazása – éppen ellenkezőleg is elsülhet – mondja Jo. – Az ayahuasquerók a gyógynövények mesterei, akik intenzív beavatáson és többéves képzésen estek át. A szertartáson energiaszinten gyógyítanak, terápiás dalokkal irányítják az utad, és néha fütyüléssel segítenek, ha a látomásaid túlságosan megrázóak lennének. Napjainkban egyre nehezebb képzett ayahuasquerót találni. A közösségükön belül dolgoznak, és nem hirdetik magukat. Bár a dél-amerikai országok nagy lépéseket tesznek a sarlatánok megállítása érdekében, még mindig könnyű olyanba botlani, aki sámánnak nevezi magát, és ajahuaszka-szertartást kínál. Ez sajnálatos, mert a visszaélés nemcsak egy szent gyógynövény hatékonyságát rombolja, hanem veszélyes is a naiv spirituális turista számára.”

De nem kell Peruig menni látomásokért. Battersea-i házának alagsorában Jo képzeletbeli utazásokra (esetemben fehér egyszarvún repülés az űrben), lényegében álmodozásokra indítja ügyfeleit. Ezek az utazások rendkívül vizuálisak, mindenki saját maga hozhatja létre őket, majd visszatérve megvizsgálhatja a jelentésüket. Talán valószínűtlennek hangzik, de az általa előidézett ellazult, időn kívüli állapotban az elme a legérdekesebb módokon kalandozik.

Ez egy elhatalmasodó élmény – létrehozod saját fantáziakölteményedet, játszol vele, majd átveszed felette az irányítást. Ez az egyik dolog, ami Jót a sámánizmushoz vonzotta. Nincs hierarchia, nincsenek spirituális vezetők, nincsenek tanok. Demokratikus és rugalmas. Ahogy Jo is látta az univerzum mestereitől, ő is foglalkozik „normális” emberekkel az ország minden részéről. Úgy érzi, mindenki profitálhat a sámánok tanításából, amelynek lényege, hogy olyan belső teret hozz létre, amelynek segítségével úgy élhetsz a világban, hogy meglásd a varázslatát, és a zűrzavarban is rátalálj a csendre.

Forrás:
https://www.tatler.com/article/the-secret-shaman-to-the-countrys-rich-and-powerful

Fordító: Németh Szilvia

Jo Bowlby könyvébe itt tudsz beleolvasni: