Hűségprogram Ingyenes házhozszállítási lehetőség

Sámánbölcseletek a spirituális megújuláshoz

2022-04-14

Jo Bowlby 2021-es művében, Az élet kézikönyvében gyakorlati tanácsokat kapunk a spirituális intelligencia fejlesztéséhez, a természettel való egység megvalósításához mindeközben tíz lépésben vezet minket a tiszta elme és a tartós boldogság eléréséhez gyógyító sámántechnikákkal, meditációkkal és szertartásokkal. 

Dönts egy jobb élet mellett
Van egy pont, amikor válaszút elé állít az élet és meg kell hoznunk egy döntést, hogy melyik irányba folytatjuk tovább az utunkat. Megesik, hogy mindent választanánk, megpróbáljuk belesűríteni a két egymástól különböző opciót az amúgy is szűkös időkeretünkbe. De fel kell ismernünk, hogy nem tarthatunk egyszerre két vasat a tűzben, mert úgy nem marad üres kezünk, amivel megvédhetjük magunkat vagy amit felemelhetünk az Ég felé, hogy megháláljuk mindazt, amit elértünk. 

Jo Bowlby

Szép vízió, hogy mindenki maga írja élete könyvét. De akkor miért szembesülünk olykor mégis áthidalhatatlan akadályokkal? Miért kerülünk olyan szűk falak közé, amik összepréselik lelkünket? Hol van az a toll, amivel át kell húznunk ezeket a sorokat? Miért nem jelenik meg előttünk egy varázsradír, amivel egyszerűen csak kitörölhetjük a nehéz fejezeteket? Ha létezik is a hibajavító, a kiecsetelt betűk át fognak ütni a fehér festéken, mert az élet könyve tanítások és megpróbáltatások nélkül nem lenne más, mint porfogó a polcon. 

Ez azonban nem zárja ki, hogy segítséget kérjünk, vagy elmélyedjünk annak kutatásában, hogy milyen ragasztót használnak az erős emberek saját sebeik és összetört énrészeik beforrasztásához. Jo Bowlby kézikönyvében olyan hatásos tippeket kapunk, amik mentőövként tudnak szolgálni egy félresiklott életben. Persze a hajótörést egyetlen könyv sem fordíthatja vissza, de talán lehet úszógumi egy fuldokló léleknek. Bowlby egy tízlépéses folyamaton át vezeti el az olvasót a spirituális intelligencia kifejlesztéséhez és énünk teljesebb megértéshez. 

Kapcsolódás a természettel
A sámán, oktató és mentor kiemelten fontosnak tartja, hogy megőrizzük vagy újból felvegyük a kapcsolatot a természettel. Sok másra is utalhat, de ez is benne van a könyv borítóján lévő dús lombú fa üzenetében. A zöld kötetet kézbe fogva nyugalom járhat át bennünket. A fejezetek és alrészek előtt különböző motiváló és tartalmas idézetek színesítik és teszik élvezetesebbé az olvasást. Jól összefoglalják, tömörítik a dőlt betűs sorok azt, amit az író majd a folytatásban saját munkájában kifejt. 

Az író mögött harminc év tapasztalat áll, az ősi tanokat tanulmányozva segített ügyfeleinek, akik között vezérigazgatók és hírességek is megfordultak. Az Andok hegyeiben élő sámánoktól, az Amazonas esőerdőiben gyógyító javasemberektől, indiai buddhista tudósoktó, misztikus guruktól, filozófusoktól és pszichológusoktól gyűjtötte össze az ismereteket, amiket megoszt könyvében. 

Az egyik leginkább elgondolkodtató idézet a számomra csodált Oscar Wilde sora:

„A legtöbb ember egy másik embert tükröz. A gondolataink valaki más véleményéből merítenek, az életünk mások utánzása, a szenvedélyünk pedig egy idézet.”

 

Az utánzásról szóló résszel folytatja az író, és kifejti, hogy miért fontos megőrizni eredetiségünket, egyéniségünket.  Erősíti az olvasót abban, hogy merje saját útját járni, ne akarjon pusztán megfeleléskényszerből vagy félelemből elvegyülni egy olyan tömegben, aminek eszméivel nem ért egyet. A fejlődés, a gyarapodás kulcsának mondja az önkifejezést. Azt írja, hogy ha bármit autentikus tartalommal szeretnénk megtölteni, akkor a saját tapasztalatainkra kell támaszkodnunk. 

A sámánszemlélet titka az egyszerűségében rejlik
„Az egyik dolog, amit különösen szeretek a sámánokban és javasemberekben, hogy nem beszéltek sokat. Tanítási módszerük a gyakorlat útján megszerzett tapasztalat.” (100. oldal) Minden felesleges fecsegés csak távolítja az embert a valódi céljától, ami végső soron nem lehet más, csak az, hogy egy magasabb tudatszintre jusson.  Lenyűgöztek az ötödik fejezetben lévő gondolatok, melynek egy alfejezetében a sámánszemléletet mutatja be az író. A sámánok módszere az egyszerűségben rejlik. Megtudjuk, hogy a nyelvük tele van metaforákkal, az állatok és a természet világát használják, hogy az összetett fogalmakat villámgyorsan és kristálytisztán érthetővé tegyék. 

Bowlby egyik mentorára, Albert Villoldora hivatkozik, aki feltárta előtte, hogy a sámánok szerint négy szinten érzékeljük a valóságot. Az első a fizikai szint, amit a kígyó szimbolizál. A második a pszichológiai szint, melynek a jaguár a jele. A harmadik a lelki szint, ezt a kolibrivel ragadták meg a bölcsek. A negyediket pedig, vagyis a spirituális/energiaszintet egy kondorkeselyűvel jelölték. Az utóbbi magába foglalja az érzékelés összes többi szintjét. Hiszen a kondorkeselyű magasan repül az égen, a horizonton is túllát, de a zsákmányát is észreveszi a földön. 

„Tudod, hogy te magad is egy illúzió része vagy, mert ezen a szinten nem létezik az én. Minden mindennel kapcsolatban áll. Átléped az idő és a forma határait. Eggyé válsz a világgal. Egyek vagyunk a heggyel, a folyóval, a fával, a virággal. Nemcsak része leszel a természet folyásának, hanem te magad vagy a természet és az élet folyása. Eggyé válsz a világmindenséggel.” (140. oldal) 


Kintuszertartás és lazítás
A lazítás szükségszerűségére hívja fel a figyelmet Bowlby a hatodik fejezetben. Könnyen elkap az élet heve és rohangálunk ide-oda, mint aki eszét vesztette, de emlékeztetnünk kell magunkat, hogy milyen veszélyei vannak a szétforgácsolódának. Nagy tiszteletet vív ki előttem William Blake, az ő mondatával találjuk a Levegő után kapkodva című alrésznél: „Magadhoz kötöd örömöd: a szárnyas életet töröd; röptében rá csókot lehelsz: öröklét hajnalára lelsz.” 

Megismerjük az Andok sámánjainak egy gyógyító gyakorlatát, melyben imával kísérve adják vissza a természetnek az érzelmi fájdalmaikat, veszteségeiket. A „kintu” egy kecsua szó a szent felajánlásra, amit három kokalevéllel szimbolizálnak, melyeket az égbe magasra emelve először a szent hegyeket hívják meg, majd a napot, a holdat, a csillagokat, végül pedig Pachamamát, a Földanyácskát. Ezután belelehelik a vágyat, a reményt, az álmot, a mérgező gondolatot, ami visszatartja őket attól, hogy egyensúlyban legyenek az élet természetes áramlásával. Végül a kintut elégetik vagy megeszik, de az is lehet, hogy csak egyszerűen feldobják az égnek, a szélnek, esetleg pusztán leteszik a földre. 

A kintuszertartást bárki megcsinálhatja, de fontos, hogy egyszerre csak egy kintut végezzünk el: „A legerősebb kötődést engedd el. Ülj le valahol csendben, és merülj el benne, hogy a kötődés hogyan befolyásolja az életed természetes folyását. Vedd észre mennyi energiát, figyelmet és időt követel tőled.” (152. oldal) 

Majd pontokba szedve folytatódik a technika feltárása, melyben központi rész, hogy a szenvedés energiáját adjuk vissza a természetnek. A Lazíts rész azzal fejeződik be, hogy hangsúlyt kap az örömök és a játékosság szerepe. A könnyed lélek gyógyító erejéről ír Bowbly, és arról, hogy ahelyett, hogy kalitkába zárnánk magunkat, a szabadságra találjunk rá.

„Az élet mérhetetlenül jobb lett, mióta nem próbálom komolyan venni.” (162. oldal)

Egység, hála, ámulat
A nyugalmas éned című fejezetben további tippeket, meditációk leírását kapjuk meg, melyek között a tér megszentelésének módja és egy szentély létrehozásának mikéntje is szerepel. A kilencedik lépésben, tehát a kilencedik fejezetben pedig visszaérkezünk az egység gondolata felé. 

A sámánok szerint az ember felelőssége, hogy gondoskodjon a földről, a természetről, akit Pachamama névvel illetnek. Tudatában vannak annak, hogy nem csak részesei vagyunk a természetnek, hanem mi magunk vagyunk a természet. Szó esik arról a hálóról, ami minden létezőt összeköt. Az író felhívja a figyelmünket arra, hogy milyen fontos, hogy az anyagiak helyett a spirituális célokat helyezzük előtérbe. 

Egy indián közmondással érvel: „Amikor az utolsó fa is kipusztult, az utolsó folyót is megmérgeztük, és az utolsó halat is kifogtuk, csak akkor jövünk rá, hogy nem tudjuk megenni a pénzt.” (217. oldal) Az ámulat, a hála szerepéről olvashatunk, hogy miért fontos megértenünk, hogy létünk milyen kicsi az univerzum méretéhez képest. 

Búcsúzóul egy kis lélekbeszéd 
Az élet kézikönyve azzal zárul, hogy bárkiből lehet hős - sőt nem is lényeges más, csak az, hogy életünk hőseivé váljunk. Ehhez be kell lépnünk a saját erőterünkbe, aminek kibontásával a Lélekbeszéd című fejezet indul: „Az utolsó újraegyesítéshez bíznunk kell az egyik legmélyebben bennünk található dimenzióban, ami ritkán kerül napfényre… Ahogy láttuk, a lélek nyelve a művészet, a zene és a szertartások.” 

„Semmi értelme kényszeríteni magad, ha nem sikerül napi rendszerességgel gyakorolnod. A tíz lépés nem kötelezettséget, hanem menedéket jelent, ahová vissza tudsz vonulni, amikor nyugalomra van szükséged.” (239. oldal)

És hogy mire jutunk a sok szuperbölcselet után? Arra, hogy talán minden megoldás úgy foglalható össze, hogy kapcsolódjunk azzal a lelkes énünkkel, aki a gyermeki önmagunkhoz hasonló, aki tudja élvezni még a legkeményebb szituációkat is.

Forrás: 
https://ujegyensuly.hu/spiritualitas/samanbolcseletek-a-spiritualis-megujulashoz-konyvajanlo

Olvass bele a könyvbe:

További cikkek

A ThetaHealing elősegíti a gyógyulást

Vianna Stibal alkotta meg a Theta Healing módszert, aminek segítségével agyunk a théta-agyhullámaira hangolódhat, és ezáltal megszabadulhatunk a korlátozó hiedelmeinktől, amelyek révén testi-lelki gyógyulást tapasztalhatunk.

Tovább
Bob Roth: A belső csend ereje - A Transzcendentális Meditáció

A mai rohanó, információdús világunkban muszáj kicsit lelassulnunk, a saját kis világunkba belépnünk, megpihennünk, elmélkednünk, és töltekeznünk. Ehhez az egyik legjobb módszer a meditáció gyakorlása. Számtalan könyvet olvastam már, hogy hogyan lehet különböző technikákkal lecsendesíteni az elmét, de Bob Roth: A belső csend ereje - A Transzcendentális Meditáció című könyve már az első lapjaitól kezdve magával ragadott.  

Tovább
Ön elavult böngészőt használ! A jobb felhasználói élmény érdekében kérjük, frissítse böngészőjét.   Értettem