Spontán érkezett az ajándék, nem tudtam, mennyire kell vigyázni rá

Első ízben gyermekeim apukájával tapasztaltam meg a testi élményen túlmutató, intenzív szexualitást, ám pár hónappal később már erősen halványodott, kifakult az élmény, szinte csak az emléke maradt meg bennem. Hátrányként viszont jelentkezett egy „mellékhatás”: minden másfajta szexszel szemben – az ötperces menet, a kevésbé szofisztikált, csak fizikai síkot érintő szex - mély megvetés alakult ki bennem, úgy éreztem, hogy a szex állatias és értelmetlen a nélkül a nagyon mély kapcsolódás nélkül, amit átéltem. Sajnos azonban megőrizni nem tudtam, hiszen nem tanultam meg bánni vele.

Nem tudtam vigyázni huszonévesen, hiszen azt sem tudtam, hogy mi történik velem, semmi tudatosság nem volt bennem az élménnyel kapcsolatban. Azt gondoltam, hogy kaptam egy képességet (nyilván nagyszerűségem jutalma a sorstól – a fiatalság gőgje :)), és örökké élvezhetem majd. Nem így alakult. A szexben az első két hónap csodás új élményekkel volt tele, aztán a következő hónapokban, években bedarált mindkettőnket a gyereknevelés. Ami egyébként szintén csodálatos dolog, rengeteget köszönhetek a gyermekeimnek, de a földöntúli szexélményeknek vége szakadt, és a többi érintkezés pedig csalódást okozott. Mintha elvesztettünk volna valamit, és arra vártunk, hogy visszakapjuk. Mint a sültgalambot a szánkba… Nem kaptuk.

Tudatos keresés vitt vissza az útra

Jó sokáig kellett várnom, hogy újra átélhessem az élményt  – bár a köztes időszakban is megismerkedtem izgalmas dolgokkal a szexben, de azért az igazi mélység hiányzott. Azt gondoltam, hogy ezt egyetlen emberrel tudtam megtapasztalni, és mivel azt elcsesztem, hát így jártam… Ezért aztán amikor másodszor tapasztaltam meg azt az energia-kavalkádot, ami a szexuálitást valami másik dimenzióba helyezi, akkor mindent megtettem annak érdekében, hogy többet ne veszítsem el – a "begyós" cikkek tulajdonképpen erről szólnak, később pedig a páros meditációról szóló írásom is ezt az élményt tárta fel.

Ismét ajándékként tekintettem rá, de nem akartam elengedni az életemből. Ekkor kezdtem el foglalkozni kundalinivel, belső energiával. Tantrával, csakrákkal kapcsolatos cikkeket, könyveket kezdtem olvasni, és így akadt a kezembe a Bioenergetic Kiadó Jóni-masszázs és a Lingam-masszázs című könyve, mindkettő Michaela Riedl tollából. Ekkor már tudtam, hogy amire másodszor is sikerült rátalálnom, az tantrikus szex, de ezekben a könyvekben nem csak az volt leírva, amit én éreztem, átéltem, hanem az is, hogy hogyan haladhatok tovább ezen az úton. A könyvek segítettek abban is, hogy a páromnak el tudjam mondani, amit érzek. Szavaim lettek arra, hogy a szexről természetesen beszéljek, és közben sem közönségesnek, sem finomkodónak nem érzem magam.

Nevén nevezni a dolgokat, ismerni a tested és ellazulni...

Annak is örültem, hogy végre lett egy használható neve a lingamnak – ami a férfi nemi szervet jelenti -, és a jóninak – női nemi szerv -, ami némileg spirituális hangulatú, egyéb háttérzönge nem tartozik hozzá. Ami számomra még érdekesebb volt, hogy a lingamnak és a jóninak is van egy térképe, amin ugyanolyan reflexpontok helyezkednek el, mint például a tenyéren vagy a talpon, csak itt régi sérüléseinket, fájdalmainkat tároljuk. Tudatosan lehet figyelgetni, hogy milyen érzéseket hoz elő, hogyha egy-egy pont van simogatva, érintve – akár a jóniban (a bemenettől a méhszájig), akár a lingamon(a tövétől a makkcsúcsáig). A két könyv szerint, ha valamelyik pont kellemetlen nekünk, az azt jelenti, hogy valami miatt ott egy gátlást őrzünk a testünkben – és nem feltétlenül a partnerünk béna hozzánk…

A jóni-lingam masszázskönyvek nagyon hasznosak lehetnek bárkinek, aki nyitott az ilyen élményekre, akár van már hasonló tapasztalata, akár csak a kíváncsisága vonzza ebbe az irányba. Nagyon hasznos tanácsokat is kapunk a könyvben – amit én például a cikkeimben meg sem említek – hogy fontos kellően intim hangulatot teremteni, akár félhomályban, gyertyákkal, vagy zenével, mert ezek a külsőségek eleinte nagyon nagy segítséget jelentenek az ellazuláshoz. Meghitt hangulatban könnyebb lecsendesítenünk az elménket és arra koncentrálnunk, hogy mi zajlik a jóniban és/vagy lingamban.

Nem feltétlenül szexuális élmény, amit a tudás ad

A jóni és lingam masszázs – bár van egy egyértelműen szexhez kötődő része – nem feltétlenül szexuális élmény. Egy kellemes, ellazító, édes kikapcsolódás is lehet, anélkül, hogy görcsösen az orgazmusra kellene törekednünk. Lehet közben nevetni – sőt, sokszor ezáltal tudjuk magunkat kellően elengedni. A lényeg, hogy megszabaduljunk a szorongásainktól, a gátlásainktól és megtapasztalhassuk, hogy milyen a jelenben jelen lenni. A szex nem bűn, a szex nem mocskos (…, csak ha igazán jól csinálják - így Woody Alen). A szexet nyugodtan élvezhetjük, akkor is, ha ellene szóló sztereotípiákkal vagyunk megfertőzve. Sokszor tabutéma a szex, legfeljebb obszcén vicc formájában kerül elő – ami talán még károsabb, mint ha nem esne szó róla.

A könyv elolvasásával jó lehetőséget kapunk arra, hogy szemléletmódot váltsunk, és nyíltan tudjunk beszélni a szexről. Természetessé válik a szexualitás és a szexualitásról való beszélgetés. Felszabadító érzés rájönni, hogy ha ki tudjuk fejezni magunkat, meg tudjuk fogalmazni, hogy mit érzünk egy-egy érintés kapcsán, akkor ez a testünkre, a lelkünkre is pozitívan hat. Sokszor csak ki kell mondani ahhoz a dolgokat, hogy megszűnjenek a gátak bennünk. Nem ciki, ha valamelyikünk nem kívánja a szexet, nem ciki ha valamelyikünknek nincs orgazmusa…, nem baj ha valami nem esik jól, nincs gond akkor sem, ha valami fura dologgal kísérletezni szeretnénk. A könyv olvasása után könnyebben meg tudunk majd beszélni mindent, ami a szexualitással kapcsolatos. Bármit is érzünk, az természetes és normális és elmondhatjuk egymásnak.

A bennünk élő férfiasság és nőiesség felfedezési az út az önazonos élethez

Én a férjemet ajándékoztam meg mind a két könyvvel egyszerre, mivel a férfiakat általában érdekli a szex, ezért kíváncsi is volt. És lehet, hogy a férfiakat először a technikák megtanulása hozza lázba, de ezzel szerintem nincs baj, hiszen más oldalról megközelítve egy dolgot, el lehet érni ugyanazt a célt. Hiszek abban, hogy a nőknek kell segítenie a férfiakat abban, hogy ráébredjenek, hogy a szex nem csak a nemzésről vagy a „bekibeki” élvezetről szól, hanem finomabb energiákról és mélyebb kapcsolódásról is.

Nem ciki, ha valakit érdekel a szexualitás akkor is, ha éppen nincs párja. Hiszen ha teljesen meg szeretnénk ismerni önmagunkat, akkor a szexuális részünket nem hagyhatjuk ki. A nőiesség, a férfiasság felfedezése, az ezzel kapcsolatos falak lebontása hozzásegíthet minket egy önazonos és szabadabb élethez.

* * *
Sok mindent játszottunk már.
Testtel, szellemmel, lélekkel.
Egymásra hangolódtunk egyre jobban.
Nem tudtuk, mit teszünk.
Ösztönösen – mint a kíváncsi és bátor gyerekek, amikor új világot fedeznek fel.
Csodavilág – csodaszerelem.
Szeretkezünk, immár sokadszor játsszuk azt, hogy ejakuláció nélkül vagyunk együtt…
Csak a valódi vágyra reagálunk…, csak akkor mozdulunk, ha nem bírunk ellenállni…
Lassan, minden kis rezdülésre odafigyelve keressük vágyaink mélyét…
Egyszerre érezzük a legapróbb jelzést is.
Az írom: apró, pedig nincs erősebb vezető ennél.
De ha nem lenne a kettőnk között létrejött harmónia, észre sem vennénk a vágy mélyről jövő, halk irányítását.
Mindketten átadtuk magunkat a közös élménynek, már nem létezünk külön-külön.
Együtt vagyunk alárendelve valami mindkettőnknél hatalmasabb erőnek, ami összeköt, ami vonz, ami lágyan körbevesz, ami végtelen…
Én vagyok felül. Nem vadul. Nem gyorsan.
Csak alig észrevehetően mozdulok… bennem van… lüktet…
Lassan lélegzünk mindketten…
Olyan mintha a vaginámon keresztül venném a levegőt, minden belélegzéssel lassan szinte húzom magamban felfelé a falloszát, a kilégzésnél még mélyebbre engedem magam.
Ha most látna minket valaki, mozdulatlannak tűnnénk…
Pedig egyre növekszik bennem, érzem, ahogy kitölt engem.
Együtt lélegzünk, szinte egymásban, egymásból.
Kiegyenesedik a gerincem. Nem a vágytól mozdulok, hanem, hogy helyet adjak neki magamban.
Érzem, ahogy halad felfelé, a fallosza egyre nő.
Megérzem a gyomorszájamnál – mozdulok újra egy kicsit, hogy feljebb törhessen.
Át kell engednem ezen a kapun is.
Lassan, nyugodtan – mintha nem tennénk semmit, csak történne velünk valami, amit nem mi irányítunk.
Megfigyelők vagyunk, kívül… belül…
Furcsa kettős élmény egyszerre objektíven és szubjektíven átélni ugyanazt.
Érezni, hogy a testünk tökéletesen összeillik, és érezni, hogy a lelkünk is egyesül.
Közben még tovább nő bennem.
A torkomban érzem. Át kell engednem magamon teljesen.
El kell engednünk mindent, amitől azt hinnénk, hogy amit átélünk, nem lehetséges.
Már egyáltalán nem mozdulunk…
A lélegzetünk már észrevehetetlen – szinte nem is lélegzünk… nincs rá szükség…
Tökéletesen összekapcsolódva lebegünk a végtelenben.
A fejtetőmön át kilövell… lassan szétáramlik a légüres térben…
Csillagokat teremtünk

Forrás:

Ajánlott könyv: