Jon Gabriel 200 kilós volt, pedig minden diétát kipróbált. Aztán egy nap az jutott eszébe, hogy talán a teste kövér akar lenni, és az az igazi oka a túlsúlyának. Ezért elkezdett elkezdett biológiát, biokémiát, pszichológiát és még rengeteg kapcsolódó tudományágat vizsgálni, mely kutatakodás eredményeképpen úgy döntött, elég a diétákból, a számolgatásokból, vagy hogy egy gombóc csokifagyi helyett inkább két gombóc lightos és ízetlen gyümölcsöset vesz.
Az elhatározás után azt evett, és annyit, amennyit kívánt. „Csak egy dolgot csináltam másképp. Ügyeltem arra, hogy olyan dolgokat is egyek, amelyekre táplálékként a testemnek szüksége volt, olyan formában, amelyben a legkönnyebben megemészthette és felszívhatta. Rájöttem, hogy a testem tulajdonképpen tápanyagra éhezett. Olyan ez mintha üdítőitallal tápláltam volna anyatej helyett egy csecsemőt. Mi mást tehetett volna, mint hogy bömböl, ha éhes maradt?!” Gabriel azonban arra is rájött, hogy boldogtalan a saját életében, ám nem mer változtatni, mert kell a pénz, a karrier, a siker. A stressz előhozta a ZSÍR-programot, és hízni kezdett, mert ki tudja miért, de kövéren nagyobb biztonságban érezzük magunkat. Aztán hirtelen minden megváltozott…