Minden 1975-ben kezdődött, amikor otthagytam mérnöki tanácsadói pályafutásomat, és elhatároztam, hogy hobbiból kertészkedni kezdek. Csak ezután kezdtem felfedezni, mennyire kevésséhatékony a hagyományos kertészkedés gyakorlata. Miért kell az egészkertet végigspriccelni tápszerekkel? Miért ültetjük a növényekethosszú sorokba úgy, hogy széles ösvények maradjanak közöttük? Miért kell teljes talajfelületet megművelni, amikor a termény annak csupán egy töredékét foglalja el? Azután azon töprengtem, miért kella frissen feltört földet megint letaposni a lépteinkkel? És végül, különösen a nagy víztakarékosság korszakában, miért kell az egészterületet megöntözni, amikor a növények csupán egy kétméteres sáv középső 15 centiméterét foglalják el? Sokat töprengtem ezeken a kérdéseken, de mindig ugyanarra azeredményre jutottam: abból, ha az ember rendszeresen tápszerez és öntöz egy beültetetlen földdarabot, csak egyvalami keletkezhet: gyomok!