Az asztrológia kézikönyve

***

„Ahogy fent, úgy lent” – írta egykor írta egykor Hermész Triszmegisztosz.

Valóban, az ember ősidők óta firtatja az égbolt titkait, hogy arra a bizonyos „lentre” választ kaphassunk a „fenttől”. Ne feledjük azonban, hogy egy-egy égitest átvonulása, egy-egy horoszkóp – legyen az akár egyéni, akár egy-egy országra vonatkozó – soha nem valami végzetes fátumként árul el konkrét dolgokat, hanem inkább lehetőségeket, irányokat, tendenciákat mutat, amelyeket mi, emberek töltünk meg tartalommal.

Az úgynevezett lassú, vagyis sorsformáló bolygók átlépése az egyik jegyből a másikba a korszellemre, arra a bizonyos „benne van a levegőben” témára hat, kevésbé az egyéni sorsra. És az idei tavasz szinte egyfajta csillagászati csodaként négy lassan haladó égitest jegyváltását is tartogatja. Igaz, a Plútó már év elején átlépett a Vízöntőbe, ami egyfajta lelki nyitottságot, új dolgokra való fogékonyságot, korlátok átlépését sejteti.

A Neptunusz és a Szaturnusz szinte egyszerre lépnek át a Kosba, és egy ideig együtt haladnak. Hogy miként hat ez arra a bizonyos korszellemre? Nos, olvassuk csak össze a két bolygó szimbolikáját (hiszen amikor csillagfejtésről beszélünk, nem teszünk mást, mint analógiákat olvasunk össze analógiákkal). A Neptunusz az álmok, illúziók, vágyak jelölője, a Szaturnusz pedig a kőkemény realitás. Nem kevesen lehetnek köztünk, akiknek mostanában valósul meg egy-egy régi vágya, elindulnak a megvalósítás felé, legyen az munka, szerelem vagy a racionalitás talaján mozgó anyagi elképzelések. A bolygók jegyváltása mindig valami új kezdetre utal, és ha egyszerre több bolygó vált jegyet, akkor ez még inkább domináns.

Ráadásul a változásokat, a technikai forradalmat, a komfortzónák átlépését szimbolizáló Uránusz júliusban lép az Ikrek jegyébe. Ez szellemi mozgékonyságot, még gyorsabb technikai fejlődést, a kommunikáció fejlődését is magával hozza, de egyben az asztrológia előtérbe kerülését is.

Tudnunk kell azonban, hogy az említett jegyváltások kapcsán a korszellemről beszélünk, nem az egyéni emberek sorsáról. Bármely történelmi korba is tekintünk vissza, a világban zajló események nem hatottak minden ember életére egyformán (még a legnagyobbak sem). Mindig volt, akit legyőzött a sors – volt, aki épp a legnehezebb időkben virult ki – de olyan is, aki mellett valahogy „elsuhant” az élet, és nem érintette meg őt a változás szele.

Vajon honnan tudhatjuk meg, hogy kit miként érint mindez? Ki lesz az, akit legyőz a sors, ki az, aki „felvirágzik”, és kit nem érintenek meg a korszellem fordulatai?

Picit leegyszerűsítve azt kell megvizsgálnunk, hogy ezek az égbolton aktuálisan haladó égitestek hogyan viszonyulnak a radix, vagyis a születésünk égbolttérképét ábrázoló horoszkópunkhoz. Hogy egy egyszerű példát említsek: akinek például a születési horoszkópjában állt valamiféle bolygó a Kos nulla fokán (ahova most a Szaturnusz és a Neptunusz megérkezett), annak bizony tótágast állhat az élete. Hogy milyen értelemben, azt persze, sok egyéb horoszkópelem fogja meghatározni. Hiszen mint fentebb említettem, a csillagfejtés csodája nem más, mint szimbólumok összeolvasása szimbólumokkal, analógiáké analógiákkal. Aki tehát szeretne mélyebb önismeretre szert tenni, és akit érdekel, hogy miként fognak rá hatni a világ változásai, annak nagyon is  érdemes elmélyedni abban a varázsban, amit az asztrológia tár fel.

Horváth Andrea, Az asztrológia kézikönyve szerzője