"Az író egy kórház állopata, főorvosa és az ő asszisztensnőjeként dolgozó orvosnő közötti konfliktust alakítja izgalmas történetté. Az orvosnő különös többletérzékszervvel született. Nem racionális laboratóriumi vizsgálatokkal, hanem intuíciójával érez rá a páciensek diagnózisára és bántalmaik gyógymódjára. (...)
A racionális, szigorúan laboratóriumi eszközökkel dolgozó igazgató főorvos és csinos, fiatal, szintén erős egyéniségű asszisztensnője között komoly ütközések alakulnak ki, főleg azért, mert a kóresetek gyógyításában a nő a sikeresebb. A feszültség nagy közöttük, de e "háborúság" felveti a laboratóriumi racionális és a természettel összhangban, a kórt annak pszichikai gyökerében érintő "irracionális", pszichoszomatikus gyógyászat ellentétét is. A történet sodró erejűen érdekes, és a modern ember problémáját fogalmazza meg, kitűnően."

Szepes Mária